Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Krónika - Dercsényi Dezső: Gerevich Tibor születésének századik évfordulójára

térhatásban, színben és formában is kirívó ellentétektől mentesen, harmonikus egységgé olvad össze. Esztergomnak sorsdöntő szerepe van falképeink restaurálásának történetében is. Ezen a téren — ha lehet — még rosszabb volt a helyzet, mint az építészeti helyreállításoknál, mert a restaurálás egyszerűen átfestést jelentett. Az esztergomi trecento és quatrocento freskók magas kvalitása mellett Gerevichnek e téren is korszerű módszerismerete gyökeres reformot hozott. Ide hívta Mauro Pellicciolit, aki konzerválta, részben restaurálta a falképeket. Később ezzel és a jáki, a sümegi falképek restaurálásával megalapozták a magyar iskolát, hiszen mellette tanulhatott Kákay Szabó György és Deed (akkor még Dex) Ferenc is. Jogos a kérdés, honnan származnak Gerevich Tibornak ma is korszerűnek tekinthető helyreállítási elvei? Nem nehéz a felelet sem: Itáliából. Gerevich Tibor szinte második hazájának tartotta Olaszországot, hónapokat töltött ott, megszervezte a római Accademia d'Ungheriat, megszerezte számára a Palazzo Falconierit, állandó kormánybiztosa volt a velencei Biennalenak és a milanói Triennalenak, azaz a képzőművészetek kétévente és az iparművészet háromévente megrendezett nagy seregszemléjének. Az Itáliában látott és tapasztalt korszerű módszerek megismerésében személyes kapcsolatainak is jelentős szerepe lehetett. Meleg barátság fűzte Gerevichet Arduino Colasanti-hoz, akivel együttesen dolgozták fel a Pálffy-gyűjtemény olasz képeit (Rassegna d'Arte 1912). Colasanti a műemlékvédelemben is működött, majd 1919-28 között Direttore Generale-je volt (ez államtitkári rangnak felelt meg) a minisztérium Szépművészeti Osztályának, ahová a műemlékvédelem tartozott, illetve tartozik ma is. Ö volt a háború utáni olasz műemlékvédelem megszervezője és így oroszlánrésze volt abban, hogy a két háború között itt készültek a legkorszerűbb műemléki helyreállítások. Ez a személyes kapcsolat is szerepet játszott abban, hogy Gerevich nemcsak felismerte, de teljes mértékben híve is lett a műemléki helyreállítások haladó elveinek. Néha az évszámok is sokat mondanak. Az Athéni Karta a műemlékvédelem első nemzetközi törvénye 1931-ben született meg, az olasz Carta del'Restauro, amely sokkal szigorúbb elveket kodifikált, 1932-ben. Az esztergomi helyreállítás 1934-ben kezdődött, és az olasz cartát módosító „istruzioni"-val (1938) egyidejűleg fejeződött be. Ezek az évszámok így egymásmellé állítva sok érvnél megyőzőbben beszélnek Gerevich Tibor törekvéseinek korszerűségéről. A második világháború után résztvett mint szakértő a párizsi béketárgyalásokon, reorganizálta a MOB-ot, melynek gyűjteményei átvészelték a háborút, sajnos, személyi állományát súlyos veszteségek érték. Meghalt Csabai István, Lux Géza, súlyosan sebesült (egyik lábát vesztette) Pálinkás László és a Szépművészeti Múzeum élére állították Genthon Istvánt. Megjelent a Magyar Műemléki Topográfia első kötete. Még megindította a budavári palota ásatását, ebben is Lux Kálmánnak és Várnai Dezsőnek biztosított vezető szerepet. A MOB-ot 1949 őszén feloszlatták. A nyilvánosság előtt sohasem szólt erről, fájt neki, hogy bár simán igazolták, mert közismert volt németellenes magatartása és megtartotta katedráját, nem kapott szerepet műemlékvédelmünk újjászervezésében. A tevékeny részvétel hiányában azonban ott állt az Opus! Az esztergomi királyi vár helyreállítása, mely zsinórmértéket adott valamennyiünknek, akik az ő munkáját folytattuk. Nem tudok olyan szépen írni, mint Genthon István, ezért befejezésül kölcsönkérem az ő által írt nekrológ (a Művészettörténeti Értesítőben jelent meg az egyetlen) egy bekezdését. Úgy vélem, mindkettőjük emléke előtt tiszteleghetek ezzel. „Gerevich ebből a bürokratikus szervből (azaz a Műemlékek Országos Bizottságából) néhány év alatt az ország egyik legjelentékenyebb művészeti intézményét teremtette meg, s az éppen akkor feltárásra kerülő esztergomi palota és házi kápolna révén, amely mint „múlt ifjúság tündértaván hattyúi kép" a föld mélyéről került fel, örök példáját állította a szakszerű restaurálásnak s ezen túlmenően a magyar műemlékek gyengéd, fiúi szeretetének. Az esztergomi várhegy román-kori termeiben mélázva, a tiszta művészet és béke e mámorító csendjében mintha valaki az ő nevét suttogná." Tegyük hozzá, születésének századik évfordulóján, ma is. Dercsényi Dezső