Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Történet - Borsos Béla: A magyar műemlékvédelem hivatala Henszlmann halálától a millenniumig 1888-1891

4. kép. Részlet a zólyomi várból, iparrajziskolai növendék felvétele Steindl aláírásával 1875 ván Steindl Imre, Szumrák Pál és Thaly Kálmán tagok felkéretnek, hogy a bizottság hivatalos helyiségében mielőbb együttesen megjelenjenek s a zólyomi várról készített rajzokat (3., 4., 5. kép) megvizsgálván a műbecscsel bíró részleteket megjelöljék egyúttal Steindl Imre biz. tag felkéretik, hogy a napokban a helyszínére is kiránduljon s a várat szemügyre véve a fentartásra méltó részeket tüzetesen megvizsgálja s az eredményről jelentést tegyen."

6 Sajnos a később végzetessé váló események megindulásáról a kulisszák mögött történtekről egyebet nem tudunk, mert csupán az Országos Műemléki Felügyelőség levéltárának anyagára vagyunk utalva.

7 Pedig itt éppen az indulásnál követtek el jóvátehetetlen hibát! Vitathatatlan — legalább is ma már előttünk az —, hogy ha egy műemléki épületbe abba nem illő, méltatlan funkciót erőszakolnak bele, fenntartását és történeti-esztétikai értékeinek egyidejű megőrzését lehetetlenné tesszük. Erre számtalan ismert példa volt már abban az időben is. Forster Gyula a műemlékvédelemről később megjelent alapvető művében maga utal Mont Saint-Michel tengerparti szirtfokot koronázó csodálatos gótikus kolostorépületére, amelybe - pontos párhuzamként — szintén börtönöket helyezett el néhány évtizeddel előbb a francia állam, ezáltal igen jelentős értékeket semmisítvén meg.

8 Egyelőre búcsúzzunk el e nyitány ismertetése után a zólyomi vártól, amelyhez sajnos még úgyis igen sokszor kell majd visszatérnünk. A Henszlmann betegsége és halála következtében bekövetkező általános lazulás — ne mondjuk bomlás — módot adott a felszín alatt már régen vajúdó — mégpedig véleményünk szerint helyes és megalapozott — elképzeléseknek és törekvéseknek, hogy most már végre nyíltan megjelenjenek és megkíséreljék a Bizottság egész szervezetének és felépítésének átalakítását, korszerűbbé tételét. A műszaki és humán képzettségű tagok között a feszültség mindinkább növekedett. Az ellentétek nyüt kirobbanását Henszlmann személyének rendkívüli tekintélye, bölcsessége és magas kora még megakadályozta. A ,,Myskovszky-ügy"-nek — ami tulajdonképen már nem volt egyéb, mint a mélyben keletkező hasadásnak jelentéktelen részletkérdések mögött megbúvó aggasztó jele — elsimításában is övé volt a főszerep.

9 Halála után azonban Steindl végre elhatározta magát a cselekvésre. 1889. január 7-i kelettel gr. Csáky Albin vallás és közoktatásügyi miniszter leiratot intézett gr. Zichy Jenő elnökhöz.

10 „A műemlékek orsz. bizottsága előadójának Dr. Henszlmann Imrének 1888. évi december hó 5-én történt elhunyta folytán ezen előadói állomás megürült" — írja a miniszter -.Az 1881. XXXIX. t.cz. 20. §-a értelmében a bizottsági előadó kinevezése ugyan engem illet, előzőleg azonban ismerni kívánom a t. Bizottság nézetét, hogy kiben összpontosul bizalma mint akit az előadói állomásra kineveztetni óhajtana. Felkérem ennek folytán Nagyméltóságodat szíveskedjék mielőbb egy bizottsági ülést összehívni s annak eredménye alapján javaslatát hozzám megtenni." Meglehetős hosszú ideig folyhattak a személyes megbeszélések, kulisszák mögötti csatározások, kapacitálások, ,,furkálódások", míg végre I. 2l-re összehívták a bizottság rendes ülését. Erre Steindl Imre (6. kép) „indokolt indítványt" terjesztett be. „Miután ezen indítványt a bizottság igen fontosnak találta abban állapodott meg, hogy az sokszorosíttatván bővebb megfontolás és tanulmányozás végett a tagok között szétosztassák." A miniszternek pedig egyelőre nem adnak érdemi választ, hanem „ezen ügyben a rövid