Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Történet - Borsos Béla: A magyar műemlékvédelem hivatala Henszlmann halálától a millenniumig 1888-1891

részletek, egy nagy egészében érintetlen állapotában megmaradt jól fenntartott épületben voltak, amelyet semmiféle rendezési, műszaki létesítmény, út, vasút nem fenyegetett. Ezért meglepő számunkra a bizottság egyhangúan kialakított véleménye „abban egyetlen egy részlet sem fordul elő, mely műbecscsel bírna, s ez oknál fogva azt fenntartandónak nem véli s nincsen az iránt semmi kifogása, ha mondott kastély szeszgyárrá átalakíttatik." Szerencsére - az iratokból ugyan az építmény további sorsa nem állapítható meg — a tervet valami okból nem valósították meg. A váracska mint megbecsült és gondozott műemlék ma is áll. 3 (2. kép) Az eljárást a bizottság ügyintézésének fentemlített zavaros állapotán kívül talán még azzal menthetnők, hogy féltették a rendkívül szűkreszabott anyagi lehetőségeket a további túlterheléstől. Ez esetben is meg kellett volna azonban kísérelni az engedély megadásának elhalasztását — amire az új törvény lehetőséget adott — és semmi esetre sem volt helyes az egyértelmű elvi nyilatkozat kiadása. 2. kép. A simonyi vár jelenlegi képe (Partizánske okr. Topolcany) Január 6-án jelenti Myskovszky Victor Kassáról, hogy a Szepes vármegyében fekvő Maldur községet mindenestől elpusztító tűzvészben annak csúcsíves temploma is leégett, „a műrégészeti szempontból felette becses berendezése s bútorzata is elpusztult."

4 Myskovszky részletesen kitér a torony aranysárga-alapos sgraffito díszeire és magasztalja a XIV. század első feléből való festett famennyezet szépségét, a szentélyben elpusztult díszes XV. századvégi székeket, rámutatva a toporczi anyaegyházzal kimutatható szoros stiláris kapcsolatokra. Az általunk már jól ismert

5 szorgalmas Myskovszkyra utal a jelentés befejezése: „Megnyugvással constatálom azonban, hogy mindezen műemlékeink egészen minden nyom nélkül mégsem pusztultak el amenynyiben — szerencsére — ezen malduri templomot műemlékeivel együtt még a múlt év nyarán pontosan felmértem, mely felvételi rajzokat több műemlékeink rajzaival együtt lesz szerencsém annak idejében a tekintetes Bizottságnak beküldeni." Sajnos — úgy érezzük — a Bizottság is túl könnyen megnyugodott, mert a február 14-én tartott ülés jegyzőkönyvében csupán azt találjuk, hogy „tudomásul vétetvén az iratok között elteendő". A katasztrófa megérdemelt volna egy sürgős leutazást a helyszínre. Erélyes intézkedésekkel, a helyi érdekelt személyek öszszefogásával, a romoknak a kemény tél fogai ellen való hevenyészett védelmével, esetleg — ha más nem megy — további tudományos érdekből fontos adatok összegyűjtésével igen sokat lehetett volna itt tenni. A végzetes esztendő előtt vagy után bizonyára történt volna valami nagyobb aktivitásra mutató cselekmény. A Bizottság február 14-iki ülésén tárgyalják először a zólyomi (Zólyom vm.) vár ügyét. Az előbb említett kérdések hibás intézése — ha jellemző is a hivatal ezidőben mutatkozó ernyedtségére — nagyobb veszéllyel még nem járt. Ne feledjük: ezidőben a történelmi Magyarország hatalmas területe jelentős műemlékekben oly gazdag, hogy a kisebb gondatlanság, apró részletekkel való felelőtlen sáfárkod ás e dús kincstáron alig vehető észre. A zólyomi várral kapcsolatban azonban végeláthatatlan bonyodalmak vették kezdetüket, amelyek során egyik akaratlan hiba a másikra halmozódott, egyik bűnös mulasztás, sőt rosszakaratú cselekvés a másikba kapcsolódott, míg végre — valljuk meg — a korabeli műemlékvédelem nem nagy dicsőségére — még azidőben is rendkívüli jelentőségű kincs esett a hibáknak áldozatul. Műemlékvédelmünk első hoszszúranyúló súlyos vereséggel végződő csatája kezdetét vette. „Szalay Imre osztálytanácsos előadja, hogy a zólyomi várat az igazságügyi minister úr megszerezvén, azt a jövő tavasszal börtönökké átalakítani szándékozik: - minthogy pedig ezen várban műbeccsel bíró érdekes részletek fordulnak elő, kívánatos lenne, hogy az átalakításnál azok érintetlenül hagyassanak s az utókor számára fenntartassanak e végből indítványozza, hogy addig is, míg erre vonatkozólag a ministeri rendelet leérkezik, azon részletek, melyek fenntartandók lennének már most megjelöltessenek - ezen indítványt a bizottság helyesléssel fogad-