Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Elmélet - Horler Miklós: Műemlékhelyreállítási módszereink európai mérlegen

várhatunk reális értékelést és önismeretünket szolgáló hasznos véleményeket. Szembe kell néznünk azzal, hogy az európai műemlékvédelem az utóbbi évtizedekben gyorsan és sokat fejlődött, s íz a korábban gyakran emlegetett megállapítás, hogy Magyarország az európai műemlékvédelem élvonalában van, ma már sok tekintetben nem állja meg a helyét. Ha azt akarjuk, hogy továbbra is azok között tartsanak számon, akikre érdemes odafigyelni Európában, akkor jó, ha szembenézünk magunkkal, számbavesszük azokat az eredményeinket, amelyekkel már egyszer felhívtuk magunkra a figyelmet, s igyekszünk tanulni és fejlődni azokon a területeken, ahol eddig le voltunk maradva. Értékeink között talán a legfontosabb, amit Carbonara úgy fogalmazott meg, hogy: ,,a koncepció világossága, vagyis a nemzetközileg kialakított és elismert elvekre való támaszkodás, a modern műemlék-helyreállítás alapvető belső dialektikájának világos ismerete". Amint az eddig bemutatott külföldi véleményekből láthatjuk, ha vannak is, akik vitatják vagy bírálják koncepciónk egyik-másik vonását, ez a koncepció elvi és módszertani szempontból ma a világ műemlékvédelmének mértékadó nemzetközi fórumai által a legmodernebbnek és leghaladóbbnak tekintett alapokon áll. A viták forrása az a tény, hogy maga az európai közvélemény sem mindenben egységes és a haladó gondolatok mindig is a hagyományos gondolkodással való konfrontáció útján jutottak csak érvényre a világban. Úgy tűnik, hogy Magyarország - mint a XIX. század végén és a harmincas években, úgy most is — az elsők között ismerte fel azt az utat, amely a jövő felé vezet. Ennek a világos elvi és módszertani koncepciónak a megőrzése, megszilárdítása és alkalmazásának kiszélesítése napjaink legfontosabb feladatai közé tartozik. Az utóbbi évtizedben — ha lassan is — tágult azoknak a köre, akik a műemlékvédelemmel hivatás-szerűen kívánnak foglalkozni, és fokozatosan újabb generációk kapcsolódnak bele a munkába a régiek helyén. Igen fontos, hogy ennek során megőrizzük azt a „figyelemre méltó belső szilárdságot" ,amelyet Walter Frodl a magyar műemlékvédelem egyik legfőbb erényeként emelt ki tíz évvel ezelőtt. Ez több feltételtől is függ. Az egyik az elméleti és módszertani koncepció érvényességének megőrzése, úgy is mondhatnám, hogy az ideológia szilárdsága. A másik a már kiakakult és elfogadott helyes elvek alkalmazása. Mint ahogy Chastel professzor figyelmeztetett rá, a követendő szabályok elég világosak, de nem mindig találkozunk azok helyes megvalósításával. Vonatkozik ez a különböző történeti periódusok helyes értékelésére éppúgy, mint a modern építészet alkalmazásának megfelelő értelmezésére. Az elvek alkalmazása mindig egy következetesen végiggondolt gondolatrendszer folyamán valósul meg, tehát helyes gondolkodásmód elsajátítását tételezi fel, ami megintcsak a műemlék-helyreállítás belső dialektikáján alapul. Mindkettőnek közös előfeltétele a kiművelt elméleti és gyakorlati tudás. A magyar műemlékvédelem az egyre növekvő feladatokhoz viszonyítva egyre kevesebb olyan jól képzett speciális szakemberrel rendelkezik, akik a helyes elvek és módszerek alapos ismeretében képesek azokat a gyakorlatban jó alkalmazni. Ha ezen a téren nem történik hamarosan döntő változás, a műemlékhelyreállítás elméleti és módszertani kérdései háttérbe szorulhatnak, és az épület-felújítások felgyorsuló tendenciája - ahogy Prosper Mérimée már másfél évszázaddal ezelőtt figyelmeztetett erre — több kárt okozhat a műemlékekben, mint az idő vagy a szándékos rombolások. A nyolcvanas évek elodázhatatlan feladata biztosítani annak a koncepciónak a kontinuitását, amellyel az elmúlt két évtizedben kivívtuk az európai közvélemény elismerését. Horler Miklós