Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Helyreállítások - Ferenczy Károly: A diósgyőri várrom építészeti restaurálása és műemlékvédelme

első lépésben a legegyszerűbben szétválasztható anyagfajták szerinti tárgyi csoportosításban. A lelettárakban anyag és műfaj szerint raktároztuk fel az ásatás során előkerült valamennyi törmelék-leletét. Mázatlan kerámia-tár 135 doboz a DK-i torony fölszintjén és pincéjében (198-199. kép) Mázas kerámia-tár 120 doboz az ÉK-i torony földszintjén és pincéjében (200-201. kép) Fém-tár, üveg-tár 36 doboz a DNy-i torony pincéjében Állat csont-tár 93 doboz az ÉNy-i torony földszintjében tárul az érdeklődők elé. A tárgy-töredékek tömkelegében a várban folyt élet intenzitását, mértékét, szinte meghökkentő nagyságát, vitalitását kívántuk érzékeltetni, sőt — sok más egyéb tényezővel együtt — tanúbizonyságát adva annak a folyamatnak, amelyen a vár átment: a kezdetben élénk, majd egyre csökkenő, végül kihaló életről. VII. A TÖRTÉNETI TERÜLET ÉS AZ ÚJ DIÓSGYŐRI TELEPÍTÉS Ugy gondoltuk, hogy a diósgyőri várat körülvevő városméretű történelmi területen táj léptékben gondolkozva a hajdani múlt méltó folytatására és egymás kölcsönös kiegészítésére, ösztönöznünk kell egy egységes, értelmes érdekes, nagyléptékű városnegyed kifejlesztését. Miután úgy véltük, hogy minél újabb az új, annál régibb a régi, a műemléki együttes védelmében szerettük volna, ha annak a szomszédságában egy racionálisan megtervezett, minőségileg új telepítés épül ki. Ehhez a múlt tanulmányozása különösen sok segítséget adott, mert megmutatta, mi az, amit már az emberiség történelmileg elért, mi az, amit minőségileg túl kell haladnia. Jómagam a hagyományos életforma felbomlásának tüneteit látva az 1960-as évek elején foglalkoztam az életforma és a lakáskérdés összefüggésével. Számomra történelmi tanulság volt, hogy a kézműiparon nyugvó többezer éves építőművészet korszaka után éppen napjainkban fog elementáris erővel berobbanni a gyáripari építészet. Ezért is mind tartalmában, mind formájában újra kell értékelni település-tervezésünket. Annak idején felvázoltam a kollektív lakóházak, a magasba törő pont- vagy szalagházak, erős szolgáltató bázisra és öntevékenységre épülő gondolatát. Ezeket az elképzeléseket próbáltam munkatársaimmal együtt megvalósításhoz segíteni, amikor a helyreállított várral szemben jelöltük ki az új városnegyed központját és az innen induló és ideérkező magasházak vonulatát. Képzeletünkben először egy tekintélyes magasságú és hoszszúságú házvonulat élt, amelynek ablakaiból a várra és a mögötte magasodó erdős hegyre nyílik a zavartalan rálátás, az út pedig a ház alatt vezet, s így nem vágja el a tájat és benne a zöldövezetet — netán a szemközti dombvonulat gerincét végigépítve —. Időközben felépült a Miskolci Házgyár, és termelni kezdte az évi 4200 lakást, a megadott paneltechnikával. Tervezetünk (202. kép) így ehhez igazodott és kényszerűségből a részben alábányászott terület kerülgetésével két ,,S"-alakban kígyózó ,,ál-szalagház" épülhetett csak (203. kép). A terv szerint a település negyedet közvetlenül kiszolgálják azok a kulturális területek, amelyeket az idegenforgalom is hasznosíthat. Tervezetünk kiterjed mindhárom történelmi részre: a várra, a falura és a pálos-kolostorra. A vár maga hatalmas zöldterületével összetett kultúrközponti feladatokat láthat el: a műemléki látványosság, a vártörténeti múzeum, a kulturális rendezvények, a szabadtéri vendéglátás igényeit elégítheti ki. Zöldterületébe ágyazva strandfürdő található, amely máris úgy bővül, ahogy a környék növekszik és továbbfejleszthető, korszerűsíthető — reméljük az értékes hagyományok tiszteletben tartásával. A távlatban visszaállítandó tóhoz kapcsolódó egykori patakmedrek, vízlevezető árkok természetes rekonstrukciója alkalmas lenne a várkörnyék tagolt vízrendszerének, jellegzetes topográfiai viszonyainak bemutatására és a zsibongó város tőszomszédságában megnyugtató keretül szolgálhatna a növekvő szabadidő kellemes eltöltéséhez. A vár mellett hol meredeken, hol lankásabban