Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Román András: A soproni városkép fejlődése

33—31. kép. Az utcaképben hangsúlyosan jelentkező manzárdablakok nem válnak előnyére a szépen helyreállított műemlékeknek és a városképnek sajnos — se szeri, se száma. Még nagyobb baj, hogy nemcsak korábban létesültek ilyenek, hanem a legutóbbi időkben is. A Lenin körút külső oldalán, városképileg a legfontosabb helyeken épültek a közelmúltban jellegtelen, rossz házak. A Lenin körút 61. sz. ház száraz, ötlettelen, sivár homlokzata szinte megismétlődik más formában a Lenin körút 41. sz. esetében. Ez utóbbinál annál súlyosabb hiba, mivel idegenforgalmi létesítményről, IBUSZ irodáról van szó, amelynél az építészeti kvalitás, a hívogató, .színvonalas külső fokozott jelentőségíí. Ezzel azonban nem fejeződött be az építészietlen, gyenge foghíj-beépítések sora. Tekintve, hogy egyedi méltatásra alig érdemesek, így csak éppen megemlítem, hogy a Május 1. téren, a Móricz Zsigmond utcában, az Eötvös utcában és másutt is sorakoznak belőlük. A foghíj-beépítéshez némileg hasonló kérdés a meglevő épületek toldaléka. A soproni városképben két toldalék jut hangsúlyos szerephez, mindkettőnek más a jellege, ennélfogva a hatása is. A művelődési ház a Templom utcai oldalon bővült egy új toldalékkal. A megoldás erőteljes, sőt túlságosan az. A toldalék tömege nem jól egészíti ki a nyugodt, szimmetrikus, eklektikus homlokzatot. A részletek, az alkalmazott anyagok a nyers hatást még fokozzák. A Széchenyi tér felől szemlélve a fém -üveg doboz nem alkot építészeti egységet a főtömeggel, önálló életre viszont nem alkalmas. Még szerencse, hogy mindez műemlékileg kevésbé fontos helyen történt, így a keletkezett diszharmónia nem annyira fájó. Lehet, hogy éppen a művelődési ház kudarca ösztönözte a tervezőt egészen más megoldás választására a színház esetében. Medgyaszay István jellegzetes magyaros-szecessziós színházépületét nemrég toldalékkal látták el. Ezt azonban csak azok tudják, akik szemtanúi voltak a közelmúlt építkezésének. Aki nem tudja, hogy itt épületbővítésre került sor, az az eléje táruló látványból ezt még csak nem is sejti. A bővítéskor teljes egészében az eredeti építészeti jelleghez tartották magukat. Új elem, modern vonás nincs az épületen. A toldalék mindenben kimeríti annak fogalmát, amit archaizálásnak, másolásnak, „stílusban tartás"-nak szoktunk nevezni. A dolog érdekessége az, hogy ez az elméletileg egyértelműen elítélendő megoldás végül is városképileg harmonikus eredménnyel járt. A markáns színházépület jellege nem változott, úgyszintén a Petőfi téré sem. Nyitott kérdés, hogy vajon a műemléki elveinkkel összhangban álló bővítés nem járt volna-e olyan következménnyel, mint a művelődési ház esetében. A következtetés csak félve írható le: nem bizonyos, hogy az elmélet és a gyakorlat egységének megsértése minden esetben káros következményekkel jár. A toldalékokkal némileg rokon kérdés a magasságbeli továbbépítés, azaz az emeletráépítés vagy tetőtér-beépítés. A történeti belvárosok rekonstrukciója során a lakások korszerűsítése, az egészségtelen, rossz állagú belső szárnyak szanálása