Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Jelentések - Barcza Géza: Az Országos Műemléki Felügyelőség műemlékfelügyeleti tevékenysége 1973-1974-ben

létrehozására és az adatok gépi feldolgozására is módot nyújt. A műemlékek fenntartása csak megfelelő hasznosításuk esetén lehetséges. A hasznosításra azonban csak akkor tudunk partnert szerezni, ha kötelezettségvállalása arányban áll az általunk nyújtott lehetőséggel. Ezt a jelenlegi gazdasági szabályozók azonban nem minden esetben biztosítják. Ezt a problémát a népi műemlékek védelmében a Minisztertanácshoz benyújtott előterjesztésben elemeztük, anélkül, hogy azt leszűkítettük volna a népi műemlékekre. A Minisztertanács a 2025/ 1974 (VI. 13.) sz. határozatában arra hívta fel a pénzügyminisztert, hogy preferenciák nyújtása érdekében az 1974. óv folyamán — az építésügyi és városfejlesztési miniszter és a belkereskedelmi miniszter javaslatainak figyelembevételével — vizsgálja meg, milyen könnyítésekkel lehetne a népgazdasági szabályozók körében a jelenleginél vonzóbbá és gazdaságosabbá tenni a közületi szervek számára a műemlékek megszerzését és kezelését, továbbá közcélú hasznosítását, illetőleg használatát. A NÉPI MŰEMLÉKEK VÉDELME A népi műemlékek védelme érdekében kifejtett tevékenységünkről nem kívánok részleteiben értékelést adni, mivel azzal az Évkönyvben külön tanulmány foglalkozik. Szükségesnek tartom azonban, hogy a népi műemlékek megmentésére vonatkozó koncepciónkról némi tájékoztatást nyújtsak. A védelem előfeltételeit két területen kellett megteremteni: az egyik a személyi tulajdonban maradó, a másik a csak köztulajdonba vétel esetén megmenthető népi műemlékek kategóriája. A személyi tulajdonban levő népi műemlékeknél éves fenntartási átalány és eseti támogatás folyósításával adtunk segítséget. Míg 1972-ben csak 224 objektumra vették igénybe az éves fenntartási átalányt, addig 1973-ban 273, 1974-ben 364 népi épülethez tudtunk anyagi támogatást adni. Az igénybe vett támogatási összeg az 1972. évi 330 eFt-ról 1973-ra 394,5 eFt-ra, 1974-re 507,5 eFt-ra emelkedett. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy következetes felvilágosító munkánk eredményeképpen épületeik fenntartásához egyre többen veszik igénybe az állami támogatást. Vissza nem térítendő eseti támogatást maximum 25 000 Ft összegben 1972-ben csupán egyszer, 1973-ban kilenc ós 1974-ben 13 esetben folyósítottunk. 1973-ban e célra 136 eFt-ot, 1974-ben 255,7 eFt-ot fordítottunk. A személyi tulajdonban fenn nem tartható értékes népi épületek megmentése érdekében előterjesztést készítettünk a Minisztertanácshoz. A Minisztertanács, elfogadva javaslatunkat, a 2025/1974 (VI. 13.) MT sz. határozatában (megjelent a Határozatok Tára XIII. évf. 12. számában) felhívta a minisztereket, az országos hatáskörű szervek vezetőit, továbbá a fővárosi és megyei tanácsok elnökeit, valamint felkérte a társadalm

1 szervezeteket és a szövetkezeti érdekképviseleti szerveket, hogy tevékenységi körükben segítsék elő az egyedi és különösen az együttesben előforduló népi műemlékek megőrzését, fenntartását és közcélú hasznosítását. A közcélú hasznosítás lehetőségeit a Minisztertanács elsősorban a közművelődési, a múzeumi, az idegenforgalmi, a vendéglátóipari, a kereskedelmi, a ter mészét járási, a pihenési és az üdülési célú hasznosításban jelölte meg. A Minisztertanács felhívta az építésügyi és városfejlesztési minisztert, hogy a műemléki és az építésügyi hatóságok útján fokozottabban gondoskodjék a népi műemlékek államigazgatási úton történő védelméről, továbbá hogy segítse elő az állampolgárok tulajdonában álló és másként fenn nem tartható népi műemlékek tulajdonjogának az állam, a társadalmi szervezetek, illetőleg a szövetkezetek javára történő megszerzését. Ennek elősegítése érdekében felhatalmazta az építésügyi és városfejlesztési minisztert, hogy a népi műemlékeknél szükséges funkcióváltoztatás esetén engedélyezze lakáspótlási kötelezettség nélküli közcélú felhasználásukat. A Minisztertanács utasította a pénzügyminisztert, hogy a népi műemlékek tulajdonjogának megszerzéséhez és közcélú helyreállításukhoz, illetőleg az ennek érdekében nyújtandó támogatáshoz biztosítson az 1974— 1983-as években — megfelelő ütemezésben — 30 millió Ft költségvetési előirányzatot. Tekintettel arra, hogy a Minisztertanács határozata 1974 júniusában jelent meg, és a népi épületek közcélú felhasználása érdekében egyeztető tárgyalásokat kellett folytatni az érdekelt tanácsi szervekkel, az 1974. évre csupán 500 eFt anyagi támogatásként felhasználható keret biztosítását igényeltük a Pénzügyminisztériumtól. A rendelkezésünkre bocsátott összeget négy épület állami tulajdonba vételére használtuk fel, melyeknél a tulajdon megszerzését segítettük elő. Az érdekelt tanácsi szervek a tervezési munkák finanszírozását és a helyreállítási költségek viselését vállalták. Az állami tulajdonba került négy népi épületben helytörténeti múzeum, falumúzeum és tájház működését tervezik — egyetértésünkkel — az illetékes tanácsi szervek. A személyi tulajdonban levő népi épületek fenntartásának anyagi támogatása kapcsán azt tapasztaltuk, hogy a támogatási összegek ma már túl alacsonyak ahhoz, hogy kellő mértékben serkentsenek az épületek fenntartására. Emellett az is beigazolódott, hogy a műemléki értékkategóriánként megállapított támogatási összegeket túl mereven szabták meg, nincsenek arányban a tulajdonos által hozandó áldozatokkal, mivel egy kategórián belül nem volt mód az épületek nagyság szerinti differenciálására. Ezt az értékelésünket elfogadta az EVM miniszteri értekezlete is, és felhatalmazást adott a 16/1971. EVM sz. miniszteri utasítás módosításának előkészítésére. A 25/1974 (Ép.Ért. 36.) ÉVM sz. utasítás lehe-