Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Jelentések - Géczy Csaba: Az Országos Műemléki Felügyelőség farestaurálási ás konzerválási munkái 1973-1974-ben

AZ ORSZÁGOS MŰEMLÉKI FELÜGYELŐSÉG FARE STAURÁLÁSI ÉS KONZERVÁLÁSI MUNKÁI 1973-1974-BEN Az elmúlt évek tevékenységét vizsgálva örömmel állapíthatjuk meg a fakonzerválások és restaurálá­sok számának növekedését. Ez a növekedés nem­csak a megkezdett, hanem — amit igen lényeges­nek tartunk — a befejezett helyreállítások számá­nak szaporodásában is megnyilvánul. A fejlődést a restaurálással foglalkozók táborá­nak gyarapodása, illetve a létszámemelés feltéte­leként a rendelkezésre álló munkaterület bővítése tette lehetővé. Faszobrász restaurátor csoportunk — meglevő helyiségeit megtartva — birtokba vehette a Budakeszi úti volt kápolna épületét, amelynek osztatlan terét ugyan korántsem tudjuk ideális módon kihasználni, de ahol helyigényes tárgyak restaurálását mégis elvégezhetjük. Kivi­telezési osztályunk mind nagyobb mértékben magára vállalja a fafödémek, festett asztalosmun­kák helyreállítását. Az utóbbi évek kutatásai nyomán több soproni lakóházban napvilágra ke­rült gerendás famennyezet; restaurálásuk tapasz­talatairól könyvünk külön tanulmányban foglal­kozik. A központi műhelyünkben folyó emeletrá­építés a kivitelezési osztály ez irányú tevékenysé­géhez biztosít helyiségeket. Legfontosabb partne­rünk, a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat eddig igen mostoha körülmények között dolgozó restau­rátor csoportja 1974 végén új, tágasabb műterembe költözhetett. A Sárospataki Egyházi Gyűjtemény mellett létrehozott területi egyházi műhelyben is javultak a munkafeltételek, és e fontos kezdemé­nyezés — jelenleg a sajóládi r. k. templom pad­jainak igényes helyreállításával — egyre inkább bizonyítja életképességét. A vázolt, egymással összefüggő, de céljait te­kintve eltérő erőfeszítések távolról sem csökkentik az OMF szakrestaurátor csoportjai részére kialakí­tandó restaurátor központ vagy műhely-együttes megteremtésének igényét. Sajnos, az erre vonat­kozó tervek megvalósítását az elmúlt két esztendő sem hozta közelebb. A farestaurálással foglalkozók körének és szá­mának bővülése az eddigieknél sürgetőbben indo­kolja olyan speciális képzési és továbbképzési for­mák kidolgozását, bevezetését, amelyek nemcsak a különböző műhelyekben folyó munkák egységes színvonalának lehetnének biztosítékai, hanem a gyakorlati munka mellett a Képzőművészeti Főis­kola restaurátor szakára pályázóknak is hasznos előkészítő elméleti ismereteket nyújtanának. Kétéves munkánk mérlege jobb lehetne, ha nem okozott volna zavarokat a nemzetközi kereske­delem ismeretes problémái következtében fellépő anyaghiány. 1973 őszétől csaknem 1974 végóig hiányoztak egyes bevált műgyanták és műanyag alapú ragasztók, emiatt több helyreállítás lelas­sult vagy félbeszakadt. Munkatervünket átdol­gozva, kénytelenek voltunk elhalasztani a soproni Lenin krt. 7. sz. lakóház festett mennyezetének befejezését, a csengeri ref. templom famennyeze­tének restaurálását pedig csak 1975-ben tudtuk megkezdeni. Restaurátoraink két év alatt csaknem félszáz helyen jártak szemlén. Konzultálással igyekeztünk a külső kezdeményezésre történő felújításoknál és javításoknál a műemléki szempontokat érvénye­síteni. A faberendezések és a műtárgyak országos állagfölmérését megkönnyíti a szakrestaurátor cso­portok rendelkezésére bocsátott mikrobusz. Segít­ségével a jövőben egy-egy tájegység teljes fölmé­rését is elvégezhetjük. Vizsgálatunkat kiterjeszt­hetjük a műemlékileg és hangszertörténetileg érté­kes orgonákra, mivel újabban az orgonák mecha­nikáját jól ismerő szakemberrel is rendelkezünk. A farestaurálás növekvő megbecsülését jelzi, hogy az 1974-es Egri Nyári Szabadegyetem a fa­konzerválás és a restaurálás fontosságának, prob­lematikájának és lehetőségeinek tudatosításával is foglalkozott. Tevékenységünk elismerésének érez­zük, hogy a magyar műemlékvédelmet bemutató kaposvári, besztercebányai és varsói kiállítások anyagát restaurátoraink szerény munkái is gaz­dagíthatták. Az eredmények, gondok és tervek rövid felvil­lantása után a következőkben az egyes helyreállítá­sokkal foglalkozunk. CSENGERSIMA, ref. templom famennyezete A műtermi munkák befejezéséről már előző évkönyvünkben beszámoltunk. 1973 nyarán, a helyszínen a kötőgerendákhoz csatlakozó hajópad­lós álmennyezethez csavaroztuk a deszkákat és a kazettákat keretező léceket. Ez utóbbiak nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom