Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Román András: A soproni városkép fejlődése

37. kép. A soproni városkéj) egyik legtöbbet vitatott pontja, a Bástya tér az OTP-épülettel mindenkéjjjien bérleményszám-csökkenéssel jár. Ennek ellensúlyozására önként kínálkozik a tágas, kihasználatlan tetőterek beépítése. A törekvés kétségtelenül helyes, de az utcai homlokzaton nagy számban megjelenő manzárdablakok és a beépítésre utaló egyéb nyílások az építészeti összképet alaposan lerontják (33 — 34.) kép. Az sem mellékes, hogy ezek a motívumok mind a történeti városképtől, mind a mai építészettől idegenek, így tömeges megjelenésüknek semmi létjogosultsága sincs Sopronban. Ennek ellenére sok épületet csúfítanak el a tetőtér-beépítések. Már a legelső műemlékhelyreállításokon (Új u. 16. sz., Új u. 8. sz., Kolostor u. 7. sz. stb.) megjelentek, de számuk azóta is állandóan növekszik. Egyes helyeken a manzárdablakok kialakítása annyira brutális, hogy az egész homlokzatot tönkreteszi (Ogabona tér 12. sz.). Különösen ott bántóak a túlságosan markáns tetőablakok, ahol nagyobb távolságról nyílik rájuk rálátás, mint ez utóbbi példánál is. A továbbiakban arra kellene törekedni, hogy a tetőtérbeépítés csak az udvari traktus fölött jelenjék meg, így a városképre ne legyen hatása. Még erőteljesebb városképi motívum az emeletráépítés. Ennél a megoldásnál a műemléki homlokzat felett rendszerint összefüggő új ablaksor jelenik meg. Ez elvágja a homlokzat és a tetősík harmonikus egységét, növeli az épületmagasságot, ezáltal az összképet sokkal inkább megváltoztatja, mint a tetőtér-beépítés. A Széchenyi tér 20. sz. épületnél jól szemügyre vehető a városképileg kellően át nem gondolt emeletráépítések minden káros hatása. Az egységes és szép romantikus összképben sok év elmúltával sem lehet megszokni az idegen, bántó és az egész térfalat szétrobbantani kívánó, önmagában sem színvonalasan megoldott emeletráépítést (35 — 36. kép). Ismert dolog, hogy nemcsak az új építkezések, a toldalékok és emeletráépítések, hanem az épületek hiánya is alakítja a városkémet. Ha a megszokott képből bármilyen oknál fogva egy elem eltűnik, az egész összkép megváltozik. Méghozzá ez a negatív hatás sokkal spontánabbul jelentkezik: hatása nem tervezhető meg előre. Az új éjnilet, az új építészeti elem — akár jó, akár rossz - mindenképpen tudatos építészeti tervezés műve. A bontás sohasem számol azzal, hogy a szabad térség, az épület hiánya mit eredményez. Pedig sok mindent előidézhet: takaratlan tűzfalakat, addig csak közelből szemlélhető homlokzatok nagyobb távlatú feltárulását, éjútészeti tömegek koi'ábban nem észlelhető új együtthatását, összejátszását. S ha ehhez azt is hozzászámoljuk, hogy a bontások helye legtöbbször hosszú évekre, évtizedekre beépítetlen marad, a városképre gyakorolt hatásuk nem vitatható. Sopronban a háborús pusztulások után még ma, harminc év múltán is sok foghíj éktelenkedik. Pótlásukra már közel tíz évvel ezelőtt tervpályázatot írtak ki, de a megvalósításra nem került sor. Pedig a tervezett épület mind a Szent György utca —Új utca között, mind az Előkapunál nagyon hiányzik a városképből. Az előbbi helyen a beépítésre elsősorban azért lenne szükség, hogy a Beloiannisz tér mellett a vele konkurráló teresedés megszűnjön, az Uj utca és a Szent György utca visszanyerje eredeti zártságát, és a csúnya takaratlan tűzfal is eltűnjön. Nem lenne mellékes az sem, hogy az ide elképzelt mozi új színt, további mozgást vinne a történeti Belvárosba, különösen a délutáni-esti órákban, amikor az már kihalt, szinte élettelen. Más okból van szükség a beépítésre az Előkapu mellett. Itt az új épület azt hangsúlyozná, hogy a Lenin körút lüktető forgalma után egy más világba léjnitik. A körút és a Belváros között a logikus kapcsolatot elődeink alajjosan elrontották. Az Előkapu belső házsorának lebontása, a Városháza terpeszkedő tömegének az összkéj) fölé magasodása megszüntette az összefüggés szervességét a Belváros és a körút között. A közelmúlt műemlék-helyreállítása sokat segített a rendezetlenségen (erről a továbbiakban még szólunk), de a végleges megoldást csak a tervezett közúti híd és főként az új épület jelentené. Milyen jó lett volna, ha az IBUSZ irodát nem a Lenin körút túlsó oldalán, a sivár új házban helyezték volna el, hanem itt épült volna számára egy valóban korszerű, jó épület. Az egykori tervpályázat harmadik tervezett új épülete, az Új utcai turistaszálló városképileg kevésbé sürgető. Ennek a foghíjnak a rendezetlensége főleg csak az Új utcában észlelhető, s közel