Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Bodorné Szent-Gály Erzsébet – Szentgyörgyi Edit: A soproni „Királyok imádása” dombormű feltárásának és kutatásának eredményei

A SOPRONI „KIRÁLYOK IMÁDÁSA" DOMBORMŰ FELTÁRÁSÁNAK ÉS KUTATÁSÁNAK EREDMÉNYEI 1972 nyaráig a soproni Liszt Ferenc Múzeum raktárában 0.34-es leltári számmal jelölve őriztek egy múlt századból való festett tiroli fadomborművet, amely a feloszlatott soproni orsolyita kolostorból került a múzeum tulajdonába. A 79 cm magas, 70,5 cm széles és 18,5 cm mély dombormű a királyok imádását ábrázolja: trónoló Madonnát a Gyermek előtt hódoló három szent királyival és Szent Józseffel (285. kép). Az említett időpontban, 1972 nyarán, a Képzőművészeti Főiskola faszobrász-restaurátor osztálya kapta meg a domborművet feltárásra, kutatásra, későbbiek során pedig teljes restaurálásra. Nyári gyakorlatunkon, majd a következő tanév idején értékes adatokat gyűjtöttünk össze, amelyeknek közreadásával szeretnénk segítséget nyújtani a műtárgy eredetének és művészi értékének teljes feldolgozásához. A dombormű kompozíciója a téma hagyományos középkori ábrázolásának megfelelően épül fel.

1 Mária a jelenet középpontjában trónuson ül. Feje kissé felrehajlik, finom kezei gyengéd mozdulattal tartják az ölében álló mozgékony kis Jézus derekát. Hullámosan leomló haján könnyedén átvetett fátyol; ruhája, köpenye a test domborulatain kissé megfeszül, majd bő redőkben hullik alá és terül szét a környező talajon. A testből az arcon, a nyakon és a kezeken kívül csupán a hegyes cipőorrot hagyja szabadon. Jobb oldalon a kopaszodó, szakállas Gáspár fél térdre ereszkedve aranypénzzel telt ládikát nyújt a Gyermeknek. A kis Jézus kihajlik Mária öléből és a ládába nyúl. Másik kezét a térdelő király fogja. A hosszú ujjak áhítatos tisztelettel záródnak a kis csukló köré. A király palástja ujjatlan, oldalt végig hasított. Csipőmagasságban applikált kapocs tűzi össze a hasítékot. Sarkantyús csizma és turbánszerű fejfedő egészíti ki a király viseletét. A fejfedő Mária lába előtt a földön fekszik. Mária mögött romos kőfal zárja a teret. Jobbról a fal előtt áll a második király: Menyhért. Hosszú, bő ujjú ruháját deréktól lefelé Gáspár térdelő alakja fedi el. Hosszú hajat, szakállt és bajuszt visel. Jobb kezében aranyozott edényt tart, baljában koronáját fogja. Balról lendületes mozdulattal lép be a szerecsen király, Boldizsár. Uszályos turbánját éppen most veszi le a fejéről. Bal kezével aranyozott jogart nyújt a Gyermek felé. Arca szőrtelen, haja apró csigákban göndörödik. Ruházata testhez álló rövid dolmány, deréktól erősen bővülő, oldalt hasított szoknyaszerű alsó résszel, hosszú, széles szájú, puffos ujjakkal és magas álló gallérral, ezt szűk harisnyanadrág, térd fölé érő puha szárú sarkantyús csizma és a dolmány fölött csípőre kötött kard egészíti ki. ^ A kompozíció utolsó szereplője Szent József. O a közvetítő a jelenet és a nézők között. Fejrehúzott csuklyával hajlik be a kőfal ablakán. Kézmozdulatával, arckifejezésével az előtér eseményeire hívja fel a nézők figyelmét. Átvételkor a dombormű megtévesztőén jó állapotban volt. Szerkezetileg stabilnak látszott, a hátoldalon levő kevés kirepülési nyílás azt mutatta, hogy a farontó rovarok nem okoztak jelentős kárt a faanyagban. Bárkit félrevezethetett a hiánytalan plasztika és az összefüggő, élénk színű festékréteg is. Valószínű ennek az új festésnek és jó állagának köszönhette domborművűnk, hogy gótikus formajegyeit is figyelembe véve neogót stílusúnak