Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Gömöri János – Gergelyffy András – Muszik Lászlóné – Markl Károly: Oltárjavadalmas ház feltárása és helyreállítása Sopron külvárosában

és a formalin katalizáló hatására ez a folyamat szintén megindul, és a polimerizáció az oldószer (aceton) eltávozása után 3 — 4 nap múlva bekövetkezik. Ez a folyamat lassúbb, mint a poliészter és epoxi gyantáknál, de lehetővé teszi, hogy a telítést több napon keresztül megismételjük, amíg a furkált segédlyukakon, a rovar járatokon és a fa sejtjáratain, kapillárisain keresztül az anyag megfelelő mélységig behatol és a laza részeket telíti (216. kép). A felhelyezés során a vasbeton koszorú beépítése miatt szükség volt néhány gerenda lerövidítésére, az így levágott részeken láthattuk, hogy a bejuttatott műgyanta a fa gombák és rovarok által támadott részeit megfelelően kitöltötte ós megerősítette. Az új gerinceket Epamin III. A epoxi gyantával ragasztottuk fel. A gyantába töltőanyagként azbesztpelyhet kevertünk. Ez a vendéggerinc tartja egyenesen a gerendákat. Az első tíz gerendát valószínűleg egy későbbi fal beépítése miatt megcsonkították, ezeknek a gerendáknak a kiegészítését szintén a vendéggerinc segítségével tudtuk szilárdan rögzíteni. A gerendaprofilok kiegészítését is Epamin műgyantával készítettük. Itt Aerosilt szilikát származékot és megfelelő színű földfestéket használtunk töltőanyagként. A felragasztott toldásokra ráfaragtuk a hiányzó sarkantyúprofilt és a rozettadíszítést. Hat gerenda hiánytalan volt, ezeken csak kisebb kiegészítést kellett végezni. A deszkázat is majdnem hiánytalanul megmaradt, csak a széleken volt szükség kisebb-nagyobb kiegészítésekre. A deszkákat negatív oldalon befűrészeltük és Dorolac gyantával telítettük. Ezután kalodában egyenesre feszítve száradni hagytuk. 1973. október közepén fejeztük be a munkát a Központi Műhelyben és a helyreállított gerendákat Sopronba szállítottuk helyszíni szerelésre. Az épület helyreállítása során a födém fölé, a gerendákra többé-kevésbé merőlegesen futó I vasszerkezetet építettek be. Ezekhez az I tartógerendákhoz csavaroztuk a fafödémet. A fafödém szoba felőli pozitív oldalát Xylamon impregnáló alapozóval kentük át, és száradás után vittük fel a Xyladecor színező réteget. Ezt az eredeti színnek megfelelően paliszander, teak és ében színekből kevertük ki. Az eredeti színezés valószínűleg marhavérrel készülhetett mély, sötét, feketésbarna színben. A felhasznált Xyladecor védőtulajdonságán kívül az eredeti pácoláshoz hasonló színező és fedőképességgel is rendelkezik. A fafödém helyreállítási munkáit 1973. október 26-án fejeztük be. Gömöri János —Gergelyffy András — Muszik Lászlóné — Marki Károly JEGYZETE K 1

A Fabricius-ház 1971—72. évi ásatása során megfigyelhettük, hogy a présház északi falát római falra alapozták. A ferences templom (későbbi bencés templom) szentélyének északi fala teljes hosszában egy V—VI. sz.-i római falon áll. 2 Ch. Simonett: Tessiner Gräberfelder 1941. A terra sigillata edények meghatározását dr. Gábler Dénesnek köszönöm. 3 Bonis E.: A császárkori edényművesség Pannoniában. I. Korai császárkori anyag. Bp. 1942. á

Uo. XXI. tábla 52; XXII. tábla 1—2. 5 Kiss K. : A Westendorfi terra-sigillata gyár. Arehaeologiai Értesítő. IV. köt. 12.; V. köt. 6., 22.; VI. köt. 87. 6 Lu Sb forma variáció, W. Ludovici: Katalog meiner Ausgrabungen in Reinzabern I—

V. 1901—1914. 7 RIJPANIM / ami/ bélyeggel, lezoux-i fazekas készítménye. F. Oswald: Index of Poters' Stamps rep. 1964. 8 Nováki Gy.: Sastér 2.; Dávid F.: Pozsonyi u. 3., Templom u. 2.; Sz. Czeglédy I.: Lenin krt. 7. (Rejpálház); Sz. Póczy K.: Beloiannisz tér 6. Hátsó pince; Tomka P.: Új u. 23—24.; Tóth Sándor: Városház u., Új u. Újabban a szerző: a Bécsi úti ,,Pék-házban", a Halász u. 2., a régi Városháza pincéjében, az Új u. 22—24. (zsinagóga), a Szeder u. 2., a Beloiannisz tér 6. és 7. szám alatt a Fabricius- és Tábornok-házban és az Flőkapnnál több helyen. 9 Az edények földbe ásása mellett a XVII—XVIII. sz.-ban szokásos volt Sopronban a meszes habarccsal telt fazék falifülkébe helyezése (Templom u. 2., emelet; a Tábornok-ház mögötti várfal gótikus ajtajának elfalazása), borosüveg és poharak befalazása (Előkapu, várfal), sőt legújabb leletünk: gyermekkoponya emeleti házfalba falazva (Szeder u. 2.). — A soproni építőáldozati emlékek részletesebb ismertetésére még máshol visszatérünk. Gömöri J. : Építőáldozati emlékek Sopronban. ( Kézirat. ) 10 Az edény aljának átfúrása ,,a lélek szabad vándorlásának biztosítása" céljából több alföldi lelet esetében is megfigyelhető. Sági K. : Árpád-kori varázslás régészeti emlékei. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. 1967. 55—88. 11 Sági a Zalaegerszegi Állami Levéltár egyik 1790. évi kézirata alapján szemléletesen ír le egy hasonló babonás szokást: „Hogy a méhek egész esztendőben gazdagok legyenek . . . Karátson napján egy új rákot fogj és egy új fazékba bé fedvén új fedővel a rákot tedd a fazékba fed bé . . . az minden ételedbűi egy kicsit vess és vacsora után kicsit háttal hátra menvén mennj a méhesbe s fazekastul ásd el." A soproni présházakban és pincékben természetesen nem a méhek, hanem a szőlőskertek gazdagságát biztosítani igyekvő babonás áldozatokat mutattak be, amelyeknek emlékei ismertetett leleteink is. Hasonló áldozatok szokása ősi időkből ered. H. A. Stoll: Holttengeri tekercsek rejtélye (Gondolat Kiadó, Bp. 1967. 281., 288.) az ókori civilizációkból említ hasonlókat. A kérdés nagy összefoglalását F. Sartori adja: Ueber das Bauopfer. Zeitschrift für Ethnologie XXX/1898/52. c. művében, ahol sok más változat mellett- szájjal lefelé borított fazekakról is ír Schleswig-Holstein, Hessen, Türingia, Morvaország területeiről a visszajáró halottal, szellemmel kapcsolatban. Vö. még: A. Bzehak: Die Pesudo-Zisternengräber des Mittelalters (Mitteilungen der K. K. Zentralkommission 1901. 452—454.); a hasonló brnói fazekakat az épületnek valamiképpen hasznát szolgáló szellemek lakóhelyének tartja. Árpád-kori falvainkban is gyakoriak a szájjal lefelé fordított, elásott fazekak: Sági K. i. m.; Mócsy A.: A Százhalombatta-Dunafüredi római tábor és település. Arehaeologiai Értesítő. 82. köt. 1955. 59—69;