Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Gömöri János – Gergelyffy András – Muszik Lászlóné – Markl Károly: Oltárjavadalmas ház feltárása és helyreállítása Sopron külvárosában

került kezünkbe, az új fedélszerkezet éppen akkor készült el. A kisebb utcai épület földszintjén visszaállítottuk az üzletet. Külső oldalán az ajtónyílást eredeti méretére kellett kibontanunk, és az ablakfülkéből rekonstruáltuk az eredeti ablakot. Az udvari oldal földszintjén több kőkeretes középkori nyílás került elő, némelyik épen, némelyik töredékesen, de helyreállításra alkalmasak voltak. Minthogy a szerkezetmegerősítés megelőzte a kutatást, a falat összefogó vasbeton pillérek egyike egy középkori ajtónyílást vágott ketté, s azt csak a fal belső oldalának kutatásakor fedeztük fel. így ezt már nem rekonstruálhattuk. Az utcai oldalon a lakók az elmúlt évtizedben cserélték ki a barokk ikerablakot, ezt most fénykép alapján tudtuk helyreállítani. Az emeleti lakás bejáratát eredeti helyén hagytuk, ezzel megtarthattuk az erőteljes kőkonzolokon fekvő érkező pihenőt és a lebegő kőfokokból álló felső lépcsőkart. A korábbi állapottal azonos módon itt egyetlen emeleti lakás készült. Az udvari földszintes épület sorsa hosszú huzavona után dőlt el. Miután elvetették azt a lehetőséget, hogy az épületben vendéglőt helyezzünk el, amelynek fedett kerthelyiségeként szolgálhatna, arra a megállapodásra jutottunk, hogy az Ikvaparti kép kulisszájaként hagyjuk meg a házat. Ebben az esetben — éppúgy, mintha vendéglő üzemelne — a tűzfal, a patakparti fal és a boltozat maradna meg. A belső, udvari falakból mindössze a hevederívek alatti szakaszok állnának pillérként. Ezzel a nagyon szűk udvar tere kissé tágulna, levegősebbé válnék, amit elősegítene az is, hogy az udvarburkolat befutna a ház alá. A helyreállítás megkezdésekor kiderült azonban, hogy az épület nincs olyan jó állapotban, hogy ezeket az átalakításokat végrehajthatnánk. Ekkor ismét felmerült a funkció kérdése. Több lehetőség vetődött fel: raktárak, kamrák, kiszolgáló helyiségek, garázs elhelyezése, esetleg lakás kialakítása. Az épületegyüttesben szükséges kamrák, raktárak számára volt elegendő hely másutt. A garázsba ki-bejáró kocsik a keskeny udvart és a lakók nyugalmát teljesen tönkretették volna. Korszerű igényeket kielégítő lakásra pedig a ház nem alkalmas. Végül szobrászműterem kapott benne helyet úgy, hogy a belső válaszfalakat és az udvar íelőli első boltszakaszt lebontottuk, az udvari végfalat üvegfallal váltottuk fel, a hosszoldal pedig eredeti formájában maradt meg. A homlokzatok kutatása során kiderült, hogy mindkét épület utcai fala, az összekötő kerítésfallal együtt, világos színű volt, a sarkokon festett okkersárga armírozással, ugyanilyen párkánnyal. Az ablakok kőkeretein is találtunk kisebb sárga festékmaradványokat. Bemutatás céljából a legszélső homlokzati szakaszt így alakítottuk ki. Az összes ablakkeret sárgára festése azonban mai ízlés szerint — már a város belsejének számító részen — túlságosan zsúfoltnak, provinciálisnak hatott, ezért a többi kőkeretet nyersen hagytuk. 2I3. kép. A mariazelli kegyszobor kőbe faragott másolata a soproni Szentlélek u. 3. sz. ház udvari homlokzatán Az udvari homlokzatokon visszaállítottuk a múlt században megemelt könyöklőjű barokk ablakokat, rekonstruáltuk és — ahol lehetett élővé tettük a középkori nyílásokat, bemutattuk a teljesen helyre nem állítható fragmentumokat. Eredeti elképzelésünk szerint a hosszú, keskeny udvart egységesen burkoltuk volna, a burkolatba a lejtésviszonyoknak megfelelően egy-két lépcsőfokot iktatva be. Az udvarrendezés során azonban a két udvari épület közötti fészer bontásakor kút maradványai kerültek elő. Ezek alapján a kútkáva kis felfalazásával egyértelműen be lehetett volna mutatni a korábbi udvarok jellegzetes motívumát, amely még az udvar képében is kellemes színfoltot jelentett volna. Ekkor azonban már nem volt sem pénz, sem lehetőség arra, hogy e kis munka miatt a kivitelező ismét felvonuljon. Ezért csak annyit tehettünk, hogy a környékét füvesítettük, helyét pedig a gyepben kihagytuk, jelezvén korábbi ottlétét. Nem tudtuk szemléltetni a római épület falmaradványait sem. Minthogy a gótikus pince és a présház rendeltetés nélkül maradt, úgy tudtuk csak visszaállítani az aljazatot, hogy abban a korai falmaradványok bemutatása nem kapott helyet. Az együttes egységes és helyreállított értékes emléke a XVII. századi faragott famennyezet, amelyet az OMF szakrestaurátorai széppé, élvez -