Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)
Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Gömöri János – Gergelyffy András – Muszik Lászlóné – Markl Károly: Oltárjavadalmas ház feltárása és helyreállítása Sopron külvárosában
Szőlőprés megfelelő fölszereléssel és 16 boroshordós pince is található. Ez az összeírás már annak az intézkedésnek a folyománya, amely a soproni oltár j a vadalmák megszüntetését tűzte ki célul. Végül is az eladott javakból befolyt 100 000 forintot soproni társaskáptalan alapítására fordították. 35 A Szentbáromság-javadalom becsértéke 1779-ben 5963 forinttal szerepel. 36 Tényleges eladására 1780—1781-ben kerül sor. 37 Első polgári tulajdonosa Drost János kőművesmester. Drost idejére helyezzük a főépület későbarokk bővítését az Ikva-parti telekhatárig, a nyílások átalakítását (a homlokzaton is) és a ma is érvényre juttatott homlokzat-architektúrát. A XIX. századi adatok között ugyancsak van egy-két jól használható. 38 így például az 1870-es tervrajzon az újonnan épülő hátsó melléképület félnyeregteteje a telekhatár felé lejt. 3 ' J Valóban találunk olyan akvarellvedutát, amelyen ez a tető a Szentlélek u. 11. sz. ház felé eresszel néz. 40 Ha fölmegyünk az utóbb említett ház megfelelő részének emeletére, befalazott ablak tűnik fel. Ez az ablak akkor még nyitva lehetett, s indoklásául szolgál a szokatlan tetőtervnek. A Madonna-szobor restaurálásának időpontja 1879, utóbbiról a szobor hátára festett feliratból értesülünk. 41 A Szentlélek utca század végi látképével id. Storno Ferenc vázlatkönyvében találkozunk. 42 Különösen érdekes egy fénykép, melv még a barokk kori tetőzettel mutatja házunkat 43 (1. 175. kép). HELYREÁLLÍTÁS A felmérés időszakában a két utcai épület, különösen a fűrészfogas főépület olyan rossz állapotban volt, hogy homlokzati falait, függőfolyosóját, sík födéméit alá kellett dúcolni, az utcai részből pedig a lakókat ki kellett költöztetni. Minthogy a ház történeti értékét még alig ismerték, valójában utcaképi jelentősége mentette meg a lebontástól. A helyreállítás előtt mindhárom házban lakások voltak, némelyik közülük olyan egysejtű egység, amely az emberi lakhely legalapvetőbb követelményeinek sem felelt meg. A tervezés során a felhasználás több variációja merült fel. Először felvetődött a patak felőli kis épület lebontása. Ez az udvar légterét növelte volna, az udvari lakások naposabbakká váltak volna. Az Ikva-parti utcaképnek azonban a telkünkön álló két épület és a köztük levő kerítésfal az egyik leglényegesebb eleme. Mindezeket figyelembe véve arra az elhatározásra jutottunk, hogy ezt a földszintes házat meg kell tartani, mert bontása a part leghangsúlyosabb helyén okozna űrt, Ezután merült fel az a gondolat, hogy ha megtartjuk a melléképületet, miképpen és milyen célra lehetne úgy kialakítani, hogy az udvart mégis levegősebbé tehessük? Az így született javaslat szerint a főépület alsó szintjén falatozó-borozót lehetne elhelyezni. A középkori pincehelyiség alkal211. kép. A Madonna restaurálás előtt mas lenne borozónak, a falatozó fogyasztótere néhány asztallal az Ikvára néző szobába kerülhetne, a kiszolgáló helyiségek pedig a közöttük levő présházba, illetve kamrákba. A kis melléképületet a boltozati rendszer szerint árkádosítanánk, és a vendéglátó egységbe nyitott-fedett kerthelyiségként lehetne bekapcsolni. Ezzel a megoldással azonban csak két nagyobb lakást tudnánk a hosszú épületben elhelyezni. A másik utcai épületben üzletet és tüzelőtárolókat helyeztünk volna el, az emeleten egy lakással. Itt az üzlet kialakítását ésszerűvé tette az utcai oldalon a korábbi üzletajtó megmaradt kőkerete és mellette