Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Gömöri János – Gergelyffy András – Muszik Lászlóné – Markl Károly: Oltárjavadalmas ház feltárása és helyreállítása Sopron külvárosában

kuszob gálata céljából, A nyugati fal mellett (a padlószint alatt 30 cm-rel) egy korábbi kályha alapozását találtuk meg, amelyhez egy téglákkal borított szint csatlakozott. A téglaburkolat alatt XV — XVII. századi cserepek kerültek elő, vörös mázas kályhacsempék. A feltöltést tehát a XVII. században hordták a boltozatra. A korlátozott terjedelmű régészeti kutatás során a Szentlélek u. 13. sz. telken egy I —II. századi és egy III. századi római épület (villa'?) maradványait tártuk fel. Az épületet a későrómai időkben már nem használták, falmaradványai azonban egyes részleteikben olyan magasságban megmaradtak, hogy azokat a XV. századi ház alaprajzi kitűzésénél figyelembe vették. Korábbi középkorból és az Árpád-korból származó emlékeket nem találtunk. A ház XVII. századi toldásaival, átépítéseivel egyidős a pince boltozata. A XVII. századi utcai toldásokat a XVIII. században egy padlószint-emeléssel is együtt járó kisebb munkával felújították. ÉPÍTŐÁLDOZATI EMLÉKEK 1971 áprilisában a Szentlélek u. 13. sz. ház présházában egy közfal eltávolítása és szintsüllyesztés során mázas fazék és fedőtöredékek kerültek elő. Az edénydarabok leletkörülményei arra engedtek következtetni, hogy építőáldozati emlékekről van szó. Ezzel kapcsolatban tervszerű kutatást kezdtünk a présházban és a pincében —, további építőáldozati emlékeket keresve. A soproni XVII —XVIII. századi építőáldozati edények lelőkörülményei ugyanis nagyon sok rokon vonást mutatnak, elhelyezésük valódi okát és módját tekintve azonban törvényszerűséget még nem állapíthattunk meg. A közelmúltban ezért minden alkalmat megragadtunk, hogy a régi soproni pincékben folyó műemléki munkák során ezeket a fazekakat lehetőleg bolygatatlan állapotban megtaláljuk. Eddig a bel- és külváros 1(3 épületében figyeltünk meg építési emlékeket, építési áldozatokat.

8 Ezek nagyobb számmal a XVII — XVIII. századból származnak, és nyilvánvalóan azzal a nagy építkezési kedvvel függnek össze, amelynek következtében az 1670-es tűzvész utáni Sopron mai városképe kialakult. Egyes pincékben vagy présházakban egész fazéksorozatokat találtunk. Á falak, sarkok és ajtók közelében kis mélységbe leásott, fedővel mindig letakart cserépfazekak egyesével vagy kettes-hármas csoportokban kerülnek elő. Esetenként állatcsontot is tartalmaznak. Sokszor egyéb cserép- és üvegtöredék hever körülöttük a jobbára faszenes földben. Maguk a fazekak is kormosak, korábban ételt melegítettek tehát bennük. A Szentlélek utcai edények a gyakrabban alkalmazott módon

9 voltak elhelyezve. A nyugati szárny pincéjében és a keleti utcai szárny alsó szintjén (1. 181. kép) két-két helyen figyelhettünk meg in situ elhelyezett fazekakat. 1. építőáldozati lelet (201. kép). A pince nyugati fala mellett, a falpillér tövében, 30 cm mélyen, agyagba ásott szürke törmelékes rétegben egy összetört cserépfazék feküdt, vékony falú, rózsaszín cserép. Külső felülete egészen enyhén, vízszintesen bordázott. Pereme széles, belül feketemázas. A fazék belseje vékony barnás mázzal fedett. Egy füle volt, de már hiányzott. Egy ép fedő a töredékek között hevert, egy másik hasonló kúp alakú, gombos rózsaszín cserépfedő töredékével. Eazék: M (magasság): 14 cm, SzÁ (szájátmérő): 15,5 cm, TÁ (talpátmérő): 9 cm, FÁ (fedőátmérő): 14 cm. A fazéktöredékek mellett egy átlyukasztott aljú,

10 vörös agyagpohár is hevert. Ugyanott fehérmázas, kék és sárga festésű