Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Gömöri János – Gergelyffy András – Muszik Lászlóné – Markl Károly: Oltárjavadalmas ház feltárása és helyreállítása Sopron külvárosában

178. kép. Az udvar hátsó nézete helyreállítás előtt Az utcára merőleges hosszú teleknek ez a kétsoros beépítése a népi építészet hagyományaként ma is él szélesebb utcavonalat elfoglaló falusi házaknál. Kisebb nemesi udvarházak építésénél ugyan179. kép. Az udvar hátsó nézete helyreállítás után csak elterjedt ez a beépítési típus. A tulajdonosnak és családjának lakóigényeit közvetlenül szolgáló főépület az egyik oldalon, míg a gazdasági funkciókat ellátó mellékérmletek zöme a másik oldalon áll. Lényegében ennek az elrendezésnek a városi megjelenési formáját képviseli a mi épületünk is. Ez a funkció az idők folyamán természetesen egyre inkább módosult, egészen a legutóbbi idők soklakásos elrendezéséig. Végül is a telek valamennyi épülete egyaránt különböző kisebbnagyobb lakásnak adott helyet. Az épületegyüttes felmérését a VÁTI 1969 nyarán végezte. Akkor a legszembetűnőbb helyeken előzetes kutatást kezdtünk. A helyreállításhoz szükséges feltárási munkák részben már az építkezés időtartama alatt, alapvető szerkezeti részek helyreállítása, illetve elkészítése után folytak. A kutatás során feltűnt, hogy a XV. század végén épült oltárjavadalmas ház alaprajzában és fölépítésében ismeretiéit eredetű szabálytalanság van. Ennek oka minden bizonnyal egy korábbi építmény, melynek romfalait a ház építésekor másodlagosan fölhasználták. A gyanú alapján ásatás tisztázta a tényállást. Házunk római falakra épült. Az alaprajzi szabálytalanság mindenekelőtt abból adódott, hogy a középkori telekhatár a római falmaradvánnyal hegyesszöget zárt be. Ezért a fal irányát csak a metszéspont közelében, néhány méteres szakaszon követték. Ennek az alaprajzi szabálytalanságnak a következményei aztán tovább gyűrűztek a pillérek és a boltozat kialakításánál is. RÉGÉSZETI KUTATÁS KÓMA I É PÜ LE TM AR AD VÁN YO K Hét szelvénnyel vizsgáltuk meg a présház és a pince különböző helyeit az alsó szint alaprajzi szabálytalanságainak tisztázása végett. A kutatás során egy római kori építmény részlete bontakozott ki (181. kép). Az épület egy 450X380 cm-es alapterületű helyiségét fel is tártuk, és további falait határoztuk meg (181. kép). Tíz római falszakaszt ástunk ki, közülük azonban három egy korábbi periódusú épület maradványa. A későbbi épület, amelynek nyugati falára a pince 4 m hosszúságban ráépült, északi falával is alapul szolgált a pince déli falának, továbbá a présházat is helyenként római falakra emelték. Nyilvánvaló tehát, hogy nemcsak a városfalak élték túl a népvándorlás viharait, hanem egyes épületek is olyan állapotban maradtak meg, hogy maradványaikat a középkori építkezéseknél felhasználhatták. Áll ez mind a belváros,

1 mind a külváros esetében I. fal (183/ab, 184., 185. kép): A mélységi adatokat az utcai nagykapu kerék vető jenek járdaszintjéhez viszonyítottuk. — 180—186 cm: barokk fal alapja, a római felmenőfal felbukkanása (legmagasabb), — 264 cm: a római falon a küszöbszint — 325 cm: a római fal alapozásának mélysége.