Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Dávid Ferenc – Schőnerné Pusztai Ilona: A soproni Pozsonyi út 3. sz. ház kutatása és helyreállítása

kialakítására is. Az emeletes lakószárny és a földszintes épület között kettős kapualj épült: a középkori épület új lépcsőházához keskeny, alig 3 láb szélességű sikátor vezetett, azon túl volt a szélesebb kocsibehajtó. 6. Az épület utolsó lényeges átalakítására 1858ban került sor (158. kép). A Josef Marki építőmester rajzolta terv az alsó, mai Pozsonyi u. 1. sz. házon alig módosított, csupán a kéményeket falazta újra, s néhány újabb válaszfalat húzott az udvari traktusba. A Pozsonyi u. 3. sz. ház déli szárnyát akkor alakították át emeletessé, kialakult a helyreállításig változatlanul maradt homlokzat, a kapu, a jellegzetesen későklasszicista lépcsőiiáz, az udvari homlokzaton az egyszerű kőkonzolok hordozta folyosó. A korai lakószárnyon nem változtatnak

42 sem ekkor, sem a következő század folyamán. A kutatás csupán egyetlen vakolatjavítás nyomát fedezte fel. A XVIII. század közepe óta a Szent Mihálydombi városrész egyre kisebb szerepet tölt be a város életében. Gazdálkodásra alkalmas kisebb házai a szőlőműves gazdapolgárok kezén jó karban maradnak, emeletes épületei azonban egyre inkább tönkremennek, s szegényes bérházként a teljes elhanyagoltság jellemzi őket. Ezt a folyamatot kívánja megfordítani és a város történeti értékeit fölmutatni a műemléki helyreállítás. A HELYREÁLLÍTÁS TÖRTÉN

ETE A soproni Pozsonyi út 3. sz. lakóház helyreállításának tervezését az OMF Tervezési Osztálya 1970 őszén vette át. A Soproni Ingatlankezelő Vállalat kezelésében levő, igen rossz állagú lakóépületre előzőleg az ÉM Győri Tervező Iroda Soproni Tervező Irodája készített felújítási tervet. Ez a terv azonban nem számolhatott azokkal az időközben előkerült értékes középkori részletekkel, amelyek az épület gondos műemléki helyreállítását indokolták. Az 1970-ben elkészített helyreállítási programunk egy olyan igényes felújítást tartalmazott, amelynek lényege a korszerű, összkomfortos lakások kialakítása mellett a középkori lakóház kiszabadítása volt, a jelentős részletek bemutatásával, illetve kiegészítésével. A műszaki tervek készítését az épület minden részletére kiterjedő felmérés előzte meg. E felmérési rajzok rögzítik az épületnek azt az állapotát, amelyben a munka átvételekor volt. Az igen riasztó műszaki hibák mellett a többszörös átépítés és főleg a legutóbbi bontások következtében az egyes építési periódusoknak áttekinthetetlen szövevényével álltunk szemben. A középkori épület utcai traktusa még a múlt században összeépült a XIX. századi épületszárnnyal. Bár a két tetőteret tűzfal választotta el, a két tömeg szinte teljesen összeolvadt. A gótikus épület utcai homlokzata a középkori nyílások eltüntetése után elvesztette jellegét. Négy sima, kőkeretes barokk nyílása, jellegtelen vakolata nyomokban sem tükrözte azt a magas nívót, amelyet ez az épülethomlokzat a XV. században, ebben a városrészben képviselt. A XIV. századi földszintes ház oromzatos homlokzatából csak két nyílástöredék maradt meg. A szélső csúcsíves ablakot vállmagasságtól lefelé elbontották a barokk kőkeret beépítésekor. A középső, egyenes záródású, többlépcsős ablaknak éppen a fele tűnt el a XV. századi zárterkély építése kapcsán. Vakolatleverés után került elő a zárterkély két lefaragott konzoltöredéke, a befalazott homlokzati nyílás és a festett sarokarmírozás nyoma. A XIX. századi épületszárny északi traktusának földszintjén van a szegmensíves, kőkeretes kapubejárat. Ezen az épületszárnyon megmaradt — igen rossz állapotban — a XIX. századi homlokzatarchitektúra, de ennek csatlakozása az átalakított középkori homlokzathoz egyáltalán nem volt megoldva. A szerencsétlen képhez hozzájárult a rossz konstrukciójú, esetlen hajlásszögű tető, amely az épülettömeg arányait végleg tönkretette. A középkori ház egykori déli homlokzata a XIX. századi kapualj északi határolófalaként maradt ránk. Az igen érdekes XIV. századi gótikus nyílássor nagyon töredékesen került elő. Csak a rendkívül gondos kutatómunkát dicséri, hogy minden lényeges pontját felmérhettük, és így az ablaksort a helyreállítás során rekonstruálhattuk. E homlokzati szakasz legépebben maradt részlete a XV. századi, utca felé eső földszinti ablakkeret, amelynek finomságából és gazdagságából következtethetünk az épület legjelentősebb építési periódusának nívójára. Igen szerencsétlenül törte meg a középkori nyílások sorát a XVIII. században beépített barokk lépcsőház nyíláskerete, melyet az egyik XV. századi ablak helyére állítottak. Az épület belsejében a barokk lépcsőház és a két dongaboltozatos konyha mellett utólag felhúzott válaszfalakkal több kisméretű helyiséget alakítottak ki. A földszinten a válaszfalak kibontása után vált láthatóvá a XV. századi mestergerenda és a hozzá tartozó fafödém megmaradt déli szakasza. Az emelet felett kisebb hiányosságoktól eltekintve, szinte ép állapotban került elő a XVI. századi fafödém. Az udvarban a csúnyán megcsonkított középkori épület hátsó traktusának helyén csak az alapfalak és a szomszédos telekkel határos hátfal maradt meg romos állapotban (1. 159. kép). A hátfalról még leolvashattuk az eredeti válaszfalak helyét, és jól látszott a fafödém gerendáinak fészke. Á megmaradt épületrész falán a később beépített barokk boltozatok vállai is előtűntek. Az épület déli szárnya az 1858-as átépítés óta nem sokat változott. Igaz ugyan, hogy a földszinti