Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Dávid Ferenc – Schőnerné Pusztai Ilona: A soproni Pozsonyi út 3. sz. ház kutatása és helyreállítása

164. kéj). A földszinti gótikus famennyezetű szoba 165. kép. A ház helyreállítás után polgár, s így ipara vagy ingatlana után adóköteles. Házunk közvetlen környékén azonban egy sor benefieium van, s ezek sem szerepelnek minden adó jegyzékben. A használható jegyzékek száma is kevés, ezért az egyes nevekhez tartozó házat sem tudjuk minden esetben azonosítani. A ház történetéről így csupán néhány összeírás állna rendelkezésünkre — amelyek hosszú időközökben követik egymást —, ha nem rajzolnánk meg a javadalmas házak sorsát. A protestantizmus Sopronban igen korán tűnik fel.

27 Hatására az oltárok jelentősége csökken, s a javadalmak kegyura, a város igyekszik ezek birtokát bekebelezni, a maga javára fordítani. A XVL század harmincas-negyvenes éveiben még elsősorban gazdasági vita a győri püspök s a protestáns többségű város között hamarosan súlyos ideológiaipolitikai színezetet ölt, melynek kapcsán a püspök a város kegyúri jogait is kétségbe vonja, azt állítva, hogy az alapítványok jogos kegyura Sopron város katolikus közössége. A püspök a beneficiátusok személyére szóló javaslattevési jogát is fenntartja, és ezért nehezíti, akadályozza, hogy a javadalmak felett evangélikus prédikátorok rendelkezzenek. A hitélet változó formái mindenesetre a javadalmas papság jó részét fölöslegessé teszik. Egyre-másra hallunk hosszú időn keresztül betöltetlen beneficiumokról. Egy részüket a század végén, rövid időre a török elől Győrből Sopronba menekülő káptalan tagjai foglalják el. A XVII. század elejétől kezdve — az ötletet Sopron újkori egyháztörténetének írója a diplomatikus Lackner Kristófnak tulajdonítja — gyakran adják a beneficiumokat Soprontól távol élő, jelentős pozíciót betöltő papoknak,

28 akik a javadalommal járó kötelezettségeket soproni papokra bízzák. A távol levő beneficiátus helyett működő soproni pap ritkán lakik a javadalom házában, s így a házat többnyire haszonbérbe adják egy-egy polgárnak, a szőlőkkel, szántókkal egyetemben. Hogy ez a gyakorlat a házak építéstörténetére mily mélyreható következményekkel jár, bizonyítja az a késői, 1741-es szerződés, amelyet a Szűz Mária születése oltár javadalmasa, J. L. Kewenhüller gróf, rajkai apát kötött Joseph Schleschiz gazdapolgárral.

29 E szerint a bérlő a bérlet fejében vállalja, hogy a házban 3 új szobát, 3 új kamrát s 3 új konyhát épít. E kései adat nemcsak azt bizonyítja, hogy az építések-átépítések e házakban nem minden esetben köthetők jelentősebb egyházi személyiséghez, hanem azt is, hogy a beneficiumok házai olyan bérházakká alakulnak, melyeknek belső elosztása is az új funkciót szolgálja. E XVIII. századi adatot nem véletlenül idéztük közvetlenül Lackner korszakát követően. A gazdag okleveles anyag tudósít azokról a törekvésekről, amelyek a beneficiumok bérházzá válásának folyamatát megállítani igyekeznek, bár igen kevés eredménnyel. Elegendő