Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Dávid Ferenc – Schőnerné Pusztai Ilona: A soproni Pozsonyi út 3. sz. ház kutatása és helyreállítása

159. kép. A gótikus épület elbontott részének helye azonos lehetett. A téglány alakú nyílást nem tagolta kőkeret (1. 154., 163. kép). A lejtős könyöklősíkról közvetítő tagozat nélkül emelkedő s körbefutó profil igen egyszerű, mégis változatos hatást kelt. A külső síkból derékszögűén visszavágott síkról egyetlen széles negyedköríves vájat indul, amelyhez a külső visszavágáshoz hasonló sík kapcsolódik. A vájat belső oldalát 3

/

4 kör metszetű pálca gazdagítja. A nyílás szélességében a ferde könyöklősíkról kecses, íves oldalakkal előrenyúló 160. kép. Az udvari homlokzat helyreállítás előtt könyöklőcske emelkedik. Az alapjában véve fantáziátlan profilmegoldásnak több soproni analógiája datálható a XV. század második felére (Templom u. 9., Halász u. 1. sz.). A pálcával való bővítésre eddig nincs példánk. A könyöklő ilyen megoldása is ritkán fordul elő, legnagyobb hasonlóságot azzal az 1490-es évszámmal díszített könyöklővel mutat, amely a Szent György u. 1. sz. épületben került elő, s melynek címere a ház egykori tulajdonosa, Hans Maler emlékét őrzi.

20 A homlokzat vakolata barnás színű natúr vakolat volt, a sarkokat a síkból enyhén kiemelkedő nagy, váltakozóan négyzet és téglány alakú sarok kváderek díszítették. Az armírozásokon sötét cinóber-fehér-aranyokker táblák váltogatták egymást. A sarkon túl, az udvari homlokzaton a kapcsolódó mezők csak bekarcoltak voltak. A fehér mezőknek ezen az oldalon is fehér felelt meg, a homlokzati okkernek azonban cinóber s a cinóbernek okker. E váltogatott minta egyszerű elemekből igen gazdag, dekoratív összképet adott (1. 161. kép). Hasonló színek kerültek elő a homlokzati falon az erkélykonzolok mellett is. Az alsó konzolréteg mint kisebb cinóber színű, a felső mint nagyobb okker színű kváder jelent meg. E két mező csak akkor kap értelmet, ha feltételezzük, hogy az erkély éleit s velük a szegmens-boltozatot is ily váltakozóan színezett kváderes mezők díszítették. A homlokzat összképét a kőkeretek színe is gazdagította. Az udvari homlokzaton fennmaradt kereten ugyancsak okker színezés nyomát találtuk meg, tehát valószínű, hogy az ablakok a főhomlokzaton is ilyen színűek voltak. Néhány négyzetcentiméternyi festés az udvari homlokzaton is előkerült 1963-ban, az emeleti ablak szárán. Eszerint a kőkeretet átlózott négyzetek sora kísérte. A megmaradt négyzetdarab váltakozóan fehér-piros háromszögekre oszlott. A gótikus homlokzatokon előkerült színek közül épp e két szín, a ciné)ber s az okker a leggyakoribb. Az egymástól távol eső darabok színei árnyalatokban természetesen különbözők, de nem kisebb a változatosság egyazon felületen belül sem. Valószínű, hogy a színeket ért különböző hatások eredményeképpen csak egyes részletek felelnek meg az eredeti árnyalatoknak, amelyeket leginkább elméletileg körvonalazhatunk: a sötétebb pirosak árnyalata a bíbor, a sárgák, sötétebb aranyokkerek az aranyos színére kívántak emlékeztetni. A ház festése így a dekoratív célon kívül valaminő szándékolt mondanivalót, jelentést is hordoz, ha még oly lakonikusan is. Hasonlóképp érdemes szemügyre vennünk a sarokarmírozás színeinek már említett váltogatását is. A sarkon találkozó okker-, illetve cinóbermezők feloldják a kiemelt kváderdísz struktív jellegét. A dekoratív megoldás a színek ismeretében még sem mond ellent a sarokkövek kiemelésének, hanem mondanivalójuk fölerősítéseként értékelhető. Az emeletes, erkéllyel díszített épület a XV. század végén a városrész egyik legkiemelkedőbb épülete lehetett (1. 155. kép). A többnyire földszintes