Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Kissné Nagypál Judit: Sopron városfalairól

— a kaputorony eredeti középkori bejáratához (143. kép). Az épület zárófala a belső városfal volt. A szom­szédos homlokzatokban rejtőző folytatásának alap­ján eredeti magasságát rekonstruálhattuk (a járda szintjétől +13,7 m). A Storno-ház^ és a Város­torony közé ékelt épület utcára néző oldalának párkánymagasságát — városképi és belső tér­kialakítási szempontok alapján — ennél lényegesen alacsonyabbra terveztük (a járdaszinttől +6 m). A szabálytalan alaprajz miatt többszörösen törő, vízlevezetés miatt egy pontba igyekvő vápaélek­kel képzett, meredek lejtésű tető kívülről rézlemez borítású. Erős kiülésű, kalapkarimaszerű csatorna gyűjti össze az aránylag nagy tetőfelületről hirtelen lezúduló csapadékot. Az egykori toronyőrház és a kapuudvar helyén készült új beépítés szerkezeti falai nyers felületű vasbetonból készültek. A nyílászárók alumínium­ból, a járófelületek fából vannak. A helyreállítás a beépítés idejét datáló anyagok felhasználásával, az új funkciót szolgáló belső elrendezéssel, az ezeket kifejező, de történelmi előzményekre is utaló tömegformálással a kör­nyezettől eltérő, de abba simuló tervezői törek­véssel készült. A Várostorony-helyreállítás másik legfontosabb célkitűzése: új, korszerűbb szerkezeti megoldással 142. kép. Feljutás a Várostorony középkori bejáratához helyettesítve a torony utólagos megerősítését szol­gáló századfordulói aláfalazást, az átjárónak újbóli megnyitása, de legalábbis szélesítése. Az előzetes szakvélemény támogatta ezt a törekvést. 33 Ké­sőbbi, részletesebb vizsgálatok s a falazóanyag gyenge minősége ahhoz a megfontoláshoz vezetett, hogy pár éves megfigyelés-mérés eredményei alap­ján döntsük el az átjáró kiszélesítésének lehető­ségét, módját. 34 A torony hengeres szakaszán belül a feltárt ge­rendafészkek alapján a fafödémeket helyreállítot­tuk. A torony középkori bejáratán át az I. szintre jutva, falépcső vezet a II. szintig. Innen a falvas­tagságba rejtett csigalépcsőn jutunk a további eme­letekre. Ez már barokk boltozattal fedett. Belső teréből magas fellépésű „megszuszogtató" lépcső­kar vezet a galériára, ahonnan szép kilátás nyílik a városra. Feljebb a — már ipari műemléknek szá­mító — múlt századi óraszerkezethez, majd a négy égtáj felé ablakkal megnyitott őrszobába jutunk. A városra vigyázó, tüzet figyelő őrök unaloműző szórakozásának kedves tanúiként a falakat borító tűzvész-, vadász jeleneteket ábrázoló naiv festett rajzokat tárhattunk fel s konzerváltunk (XVIII. század). 35 (144. kép.) A helyiség boltmezőjének közepén a vágott négyzetes nyíláshoz masszív létra támaszkodik. 143. kép. A Várostorony középkori bejárata

Next

/
Oldalképek
Tartalom