Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Détshy Mihály: A sárospataki vár helyreállítási munkái 1963-1972-ben

készítve az új lapos tetőcskék vörösrézfedésének szegélyét kissé kiugratták. A fenti munkákat dr. Gerő László tervezte és művezette. A Vörös-torony más részein is folytatódott a helyreállítás. A várudvar rendezésének és a tornyot körülvevő olaszbástya, egykori nevén „párkány" belső helyreállításának tervezése előtt szükségessé vált ezek régészeti feltárása. Az 1963 óta folyó ásatások során teljesen kiszabadultak a torony alsó szintjének a XIX. sz. első negyedében eltemetett, rézsűs homlokzatai többágú lőrések keskeny hasítékaival, miután 1950-ben dr. Dercsényi Dezső a déli homlokzat egy szakaszát már feltárta.

3 A torony udvar felőli, északi oldalán mintegy 5,50 m széles, 3,50 m mély, XVI. sz.-i árkot tártak fel, amelyet az udvar felől függőleges kőtámfal, nyugatról a déli kastélyszárny, a Lórántffy-szárny 1810 körül lebontott végének megmaradt pincefala, keletről a loggiát hordó várfal határolt. Ezzel újból láthatóvá vált a torony 1540 körüli reneszánsz kapujának küszöbe hídpersely-köveinek csonkjaival, előtte az árokban pedig elkorhadt cölöpök maradványai kerültek napfényre. A vár 1701. évi leltára még említi az árok fölött a toronyhoz vezető fahidat és udvar felőli végénél a kaput, amely az árkot északról határoló fal lebontott felső részében nyílt.

4 Az árok feltárásával szükségessé vált a híd visszaállítása. Az új fagerendás szerkezetű híd H. Vladár Ágnes tervei szerint 1964-ben készült el (254—255. kép). A torony földszintjén a bejárati helyiség kapu felőli szakaszán a XIX. sz.-i járószintet mintegy 30 cm-rel lesüllyesztették a kapu küszöbéhez, és téglával újraburkolták, a vas kapuszárnyakat pedig alul lábazati lemezzel egészítették ki (terv. Koppány Tibor —H. Vladár Ágnes). 1966-ban a Vörös-torony II. emeletén a nagy terem, az egykori „öreg palota" keleti oldalán fekvő helyiségek helyreállítása vált lehetővé, miután az itt állott régi vaslemez-víztartály tönkrement, és lebontották. A három szobából álló helyiségsor az itteni faragvány okból következtethetően XVI. sz.-i eredetű, de írásos említését csak a XVII. sz.-ból ismerjük. A középső szobát jelölik 1634. évi iratokban „az toronyban levő öreg palota mellett az gombos kert felől való bolt ház" megnevezéssel,

5 1639. július 28-án a déli sarokhelyiségben, ahol öt pattantyús „tüzes szerszámokat", gránátokat készített, felrobbant az itt tárolt lőpor. Ahogyan Papolczi Ferenc udvarbíró jelenti: „az felső rend hazakat, de cziak az Oldal háznak kilső falat Boltozasaual eggywt az Por mind el hánya, az felső oldal három háznak Padi men to mai gh; ... Az Templom felől való szegeletitől foghuan a másik szegeletygh az felső Contignatio Boltostol mind oda vagyon."

6 Helyreállításukról Debreczeni Tamás prefektus már augusztus 12-én jelenti: „Az romlas keo falajt mind el végeztek",

7 18-án: „Az romlásnak boltozasat ez heten el végezik, ciak az ki tiztitasahoz fognak ez jeoweo heten es az állas el bontáshoz",

8 végül 25-én: „Az romlast megh eppitettem zepen, az állasokatis el haniattam, most vakolliak tehelik beleöl az hazakat ez heten mindenestől el uegezik".

9 Amikor 1656-ban Lórántffy Zsuzsanna még egy szintet építtet a toronyra, a két északi helyiség külső falait kétszeresükre vastagítják. Az 1701. évi leltár az akkor „Templomnak", várkápolnának berendezett „öreg palota" után így írja le a három szobát: „Nap keletre nyilik egy ajtó sarkvasas hevederek nélkül egy kis házikóra mellyben van egy zöld kemencze, es egy négy fiókos ablak kristály üveges ónban foglalva. Abbul Délre nyilik egy kis Palota, mellynek hajdan Uj keresztyén kályhákkal voltak a falai megrakva, vannak három puszta ablaki, ajtaja sarkvasas hevederes, záros. Által Elleneben északrul van egy kis bólt, ajtaja fél szer sarkvasas, hevederes, záros, egy ablaka Paraszt Üveges fában foglalva, egy olasz kemencze benne".

10 A középső és az északi helyiség viszonylag épségben maradt fenn, kisebb átalakításokkal, de vakolatlanul, padlóburkolat nélkül és teljesen elhanyagoltan (256. kép). A középső, ahova a nagy teremből gazdag reneszánsz keretezésű ajtó vezet, eredetileg 7 m széles és 4,30 m mély volt, de 1656ban külső falának megvastagításakor 3,50 m-re szűkítették. 2— 2 boltfiókos dongaboltozatának keleti vállát és indítását a falvastagítás takarja. A padlótól mérve kb. 5 m záradék magasságú boltozat alá a falvastagításkor a helyiség két végénél egy-egy félköríves hevedert boltoztak. A külső fal közepén XVI. sz.-i kereszt osztású reneszánsz ablak nyílik. A déli fal középtengelyében újabb ajtónyílás vezetett a rombadőlt DK-i szobába, mellette részben szétrombolt kőkeretes befalazott fűtőnyílás, efölött az egykori kürtő falcsonkjai mutatkoztak, az ajtótól balra pedig a régi ajtó kávamaradványai és a falvastagítástól takarva az egykori kőkeret szemöldökpárkányának töredéke. Az északi falon szintén újabb keletű, sima kőkeretes, mindössze 141 cm magas ajtónyílás vezet az északi szobába. Ennek keleti falát ugyancsak megvastagították, és így mélysége alig 2,80 m, szélessége 3,05 m. Bejáratával szemközt az északi falában ülőpados fülkében reneszánsz kőkeretes ablak nyílik, keleti falában pedig mély fülkében össze nem illő reneszánsz keretdarabokból összeállított keretű ajtónyílás két kőkönzolon nyugvó, falsík elé ugró, romos árnyékszék-erkélyre vezetett. A belső falon Perényi-kori, pilaszterekkel szegélyezett, volutás oromzatú kandalló, a leltárban említett „olasz kemencze", amelyről a pilaszterek alsó részei hiányzanak (257 -258. kép). A két helyiséget Koppány Tibor és Détshy Mihály tervei alapján állították helyre. Az utólagos hozzáépítések elbontása után a falsíkokat és boltozatokat újravakolták és meszelték. Csak a középső szoba ablakfülkéjében őrizték meg az eredeti fal káváin megmaradt XVII. sz.-i vakolatot, ugyanakkor a vastagítás kávafelületét nyersen hagyták. Mindkét szobában nagyméretű műkő-