Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Czagány István: A budavári Berényi-Zichy-palota építéstörténete és műemléki helyreállítása

Lajos: A budai Vár házai és háztulajdonosai 1686-tól napjainkig. Kéziraros anyaggyűjtemény a Fővárosi Levéltárban (volt I. sz. Állami Közlevéltár). Páncélszoba 103. rekesz alapján az összes telekkönyvi adatok is a továbbiakban. 13 Ferdinandus Mille?-: Epitome vicissitudinum . . . 1760. 86. o. Budapesti Tört. Múz. Újkori Oszt. 14 C. X. Salgari de Salger—Antonius Wolff: „Kapports Plan von der Vestung Ofen pro Anno 1763." Bécs. Hadilevéltár. C. V. No. 11. Ofen bejegyzése alapján. Fotofelvétele a Borbély gyűjteményben a Fővárosi Levéltárban. A szász-tescheni herceg legfeljebb kilenc esztendőt tölthetett e palotában, mert 1772-ben — az Angolkisasszonyok kiköltöztetése után — átköltözött a Budavári Palota középső épületszárnyába, ahol öt évig lakott. Czagány Istvánnak a 2. sz. jegyz.-ben i. 1. m. 30. o. alapján. Feltűnő, hogy a szász-tescheni herceg 1768 — 1769-ben Franz Anton Hillebrandttal — aki Balthasar Neumann és Lucas von Hildebrandt köréhez tartozott — készíttette el a Budavári Palota kertjének terveit ós már 1766 előtt a féltornyi (Mosón vm.) kastély belső átalakításiterveit is — tehát ebben az évtizedben volt személyes megbízói kapcsolata vele. Cam. Hung. Acta post Praesid. Grassalkovich reman. Fasc. 26. No. 76. Kapossy János: F. A. Hillebrandt. 1719 — 1797. Budapest, 1924. 12. ol Ez persze még elégtelen annak a feltevésnek bizonyítására, hogy esetleg épületünk átalakítását is F. A. Hillebrandt tervezhette volna. 13 A 14. sz. jegyzetben i. térkép és Johann Lipszky 1810. évi helyszínrajzának egybevetése alapján. Lásd Horler—Pogány 2. sz. jegyzetben i. m. 67. o.-án a reprodukcióját. 16 Horler—Pogány 2. sz. jegyzetben i. m. 564. o. alapján. 17 E déli gótikus ház kapualjától délre fekvő pincéjének oldalfalai XIII. századi eredetűnek látszottak. Boltozattartó hevedere azonban kétségtelenül a XLV. századi, földszinti szobabeosztás miatt készült, mert a középkori raktárhelyiség és az üzlet közötti válaszfalat hordta, amely azonban a földszinten már anyaga alapján újkorinak bizonyult. Erre az eredményre jutott Lócsy Erzsébet is, aki szerint a pince „egyik terjedelmes szakasza réteges, vékony, lényegében még román technikával készült kőboltozatával egészen korai időre utal". Lócsy Erzsébet: Úri utca 48 — 50. sz. Seitl Kornél—Gerő Győző—Nagy Emese—Bertalan Vilmosné —Horler Ferenc—Lócsy Erzsébet—Feuemé Tóth Rózsa—Hollné Gyürky Katalin: „A budai Vár házainak 1957. évi műemléki kutatásai." Budapest Régiségei. XIX. köt. Bp., 1959. 364. o. 18 Ugyanilyen keresztboltozatos szoba feküdt az Országház utca 6. és Fortuna utca 18. sz. ház utcai traktusának déli végében is. Mindkettő XIV. századinak bizonyult. Vö. Horler— Pogány 2. sz. jegyzetben i. m. 392., 344. o.-val. 19 Hasonló, homloksíktól befelé buktatott üzleti szellőzőablak maradt fenn az Úri utca 13. sz. épület Anna utcai homlokzatán és az Országház utca 18. sz. homlokfalában. Lásd Gzagány István: Egy budavári középkori épülettömb története. I. Az Úri utca 13. sz. épület. Budapest Régiségei. XXII. köt. Bp., 1971.330. o. és 332. o.u. a 4. kép. 342. o. 20/b kép. 343. o. 21/b kép. Az Országház utca 18-ra vonatkozóan Czagány István: Műemlékhelyreállításunk elveinek alakulása a budai várnegyedi építkezésekben. „Magyar műemlékvédelem" III. köt. 1961 — 1962. 46. o. és 47. o. 36. kép. 20 Az üzlethelyiségek dongaboltozattal történt fedését az Úri utca 13., Tárnok utca 14., Országház utca 18. sz. stb. épületek bizonyítják. Lásd Czagány István 19. sz. jegyz.-ben i. 1. m. 330. o. u. az 1. kép földszinti alaprajzán. Gerevich László: Gótikus házak Budán. Budapest Régiségei. XV.köt. Bp., 1950. 127. o. 1. kép. 3. sz. és 137. o. 6. kép. 1. sz. Lócsy Erzsébet arra az eredményre jutott, hogy a keresztboltozatos szoba és a folyosó-átjáró eredetileg egységes, hármas keresztboltozatéi teret alkotott, mivel a kettőt elválasztó fal a földszinten barokk eredetű volt. A 17. sz. jegyzetben i. m. 357. o. A folyosó délkeleti sarkában a gótikus boltozatindítást is barokk kéménypillérrel falazták el. 21 Köveinek felületén ugyanaz a fogas vésós megdolgozás volt látható, mint amilyen a Hess András tér 4. sz., Tárnok utca 5. sz. stb. épületeknél török korinak bizonyult. Lásd Czagány István: A budapesti I. ker. XI., Ince pápa tér 4. sz. épületen végzett műemléki kutatások és helyreállítások eredményei. „Művészettörténeti Értesítő" 1954. óvf. 2. füzet. Budapest, 1954. 294. o. és a 2. sz. jegyzetben i. m. 2. 105 —106. o. 22 Hasonlóan széles, szegmentíves záradékú ajtó került feltárásra az Úri utca 4. sz. ház legutóbbi kapualjának északi oldalfalában. Itt azonban XVI. századi eredetűnek minősült. Vállai ugyanúgy negyedkörívvel voltak lesarkítva, mint épületünk raktárajtójánál. 23 Formatanilag a Szentháromság utca 5. sz. kapualj, Úri utca 18. sz. pinceié járó, Fortuna utca 10. sz, kapualjának ajtóihoz áll a legközelebb. Epületünk ablakkeretkő maradványa Lócsy Erzsébet véleménye szerint kapualjfelülvilágító ablak lehetett. Újszerű felfogásának helyességét azonban ez idő szerint analógia még nem bizonyítja. Vö. a 17. sz. jegyzetben i. m.-e 361. o.-lal. Bizonyos azonban, hogy a kapualji, ülőfülkés déli falhoz tartozott a homlokzati gyalogkapu kerete, mert a barokk kapukeret kávakövóhez épített fülkesarok pillére azután jött létre, miután a középkori kettős kapu megszűnt. Uo. a 357. o. 21 Ugyanilyen alaprajzi elrendezés látható az Úri utca 13. és az Országház utca 18. sz. üzletháznál is. Lásd Czagány István a 19. sz. jegyz.-ben i. 1. m. 330 — 332. o. 25 Ez a mai boltozatnál magasabban, vagy alacsonyabban is fekhetett; pontos helyét nem lehetett megállapítani, A boltozatáttörést és a vele kapcsolatos megállapításokat a Vármúzeum készítette 1957-ben. Lócsy Erzsébet 17. sz. jegyzetben i. m.-e 361. o. 26 A Vármúzeumnak ez a megállapítása két okból vitás értékű. Egyrészt azért, mert nem ismerjük a kapu küszöbéhez tartozó, középkori utcaszint magasságát. Amennyiben ez jóval a mai járdaszint alatt feküdt, az esetben az emeleti ablaknak — mint kapualji bevilágítónak — a kalkulációba vételével olyan belmagasságot kapnánk, amely a hasonlé) kapualjaknál ismeretlen. Az emeleti ablak alatti, kapualji síkfödém esetén a tartó konzolok csonkjainak fenn kellett volna maradniuk az oldalfalakban. Ezeket eddig még nem találták meg. Másrészt semmisem bizonyítja, hogy volt sík mennyezetű középkori kapualj is a Várnegyed területén. Az eddig megkutatott kocsibehajtók mind dongaboltozatosak voltak. Vö. az Úri utca 4., 6., 24., 32., 34., 36., 38., 40., 31., 47., Tárnok utca 5., 13., Országház utca 2., 6., 18., 20., 22., 26., 9., 23. stb. kapualjak boltozataival. Ezzel szemben a Vármúzeum munkaközösségének feltételezése szerint ez alól két helyen van kivétel: az Úri utca 48. sz." kapualjánál és az Úri utca 4. sz. déli középkori házának kapualját boríthatta eredetileg fagerendás síkfödém. Lócsy Erzsébet azonban az erre vonatkozó kutatásait nem fejezhette be (a 23. sz. jegyz.-ben i. m. i. h.), az Úri utca 4. sz.-nál pedig valószínű, hogy déli házának középkori kapualja már a mai Úri utca 2. sz. területén feküdt ós ez esetben a mai déli határfal északi oldalán levő konzol csak szoba mennyezetét hordhatta. Vö. Gerő Győző—G. Sándor Mária: Úri utca 4. sz. Nagy Emese —

Feuer Istvá?iné—Lócsy Erzsébet—Hollné Gyürky Katalin — Bertalan Vilmosné —Gerő Győző —G. Sándor Mária: „A budai Vár házainak 1959. évi műemléki kutatásai." Budapest Régiségei. XX. köt. Bp., 1963. 508. o. 27 Schulek Frigyes ásatási helyrajza a mai Tóth Árpád bástyasétány alatt épületfalakat tüntetett fel az északi telekhatárunk nyugati végében feltárt városfal-toronyhoz csatlakozóan. Ezek az udvari nyugati szárny előtt feküdtek, és bár építésük korát nem ismerjük, mégis lehetővé teszik egy középkori, nyugati szárny egykori fennálltát. Vö. Czagány István: Budavára késő középkori helyrajza. 1541. előtti állapot. M = 1 : 720. A budai Várhegy (Várnegyed) területrendezési és területfelhasználási terve. 24—19. I. B. 280. ÉVM Középülettervező Vállalat Tudományos tervtára. I., Dísz tér 4—5. sz. 28 Ugyanilyen árkádsoros, XIV. századi kocsiszín vagy áruraktár állott az Úri utca 38. sz. épület udvari, déli szárnyában is, amelynek árkádnyílásai azonban észak felé néztek. Czagány István: A budavári volt Nőegylet!