Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Várnai Dezső: Az esztergomi királyi palota építési szakaszai

73. kép. III. Béla palotájának rekonstrukciós alaprajza a harmadik építési periódus második szakaszában 1187-től 97-ig a várkápolna az épület boltozati vonaláig készülhetett el (73 74. kép). Az 1197 és 1205 körüli évek eredménye a rózsaablak a boltozatokkal és végül a szentélyboltozat (75—76. kép). Ekkor festik a falakat kívül és belül is, talán még Jób érsek életében. Az összes kőfaragó jelek szerkesztési feldolgozásán kívül kísérletet teszek az egyes építési szakaszok grafikus visszaszerkesztésére is, a megismert szerkesztési arányháló segítségével (12 db rajz). Az első építési periódus első szakaszában készült kétségtelenül a kb. 15 m-es külső oldalhosszúságú, négyszögletes alaprajzú lakéitorony, amely csupán észak felől a bejárat kettős kapujánál lesarkított kialakítású. (Régebben Fehértoronynak is említették, emeletenként két-két szobára volt osztva; a visegrádi Salamon-toronyhoz hasonlóan legalább háromszintes lehetett.) A torony északkeleti vastag falában kis lépcső, a Dunára néző oldalán egy-egy kis erkély létesült, ezeket később támpillérszerűen aláépíthették. A bejárati kapu mellett kis őrfülke volt, amelyhez nem sokkal később, a második építési szakaszban a falból kialakított folyosóval toldották a részben megmaradt erkélyt. A bejárati kapu külső béllet hasábjának bal oldalán levő két rétegkövén a profil, illetve felfekvő kő éle mellett két kis méretű mesterjegy (a 97. és 98. sz. jel) látható, valószínűleg a mester segédjéé a kiskapu káva egymás feletti kövén baloldalt az 1. és 99. számú jel, amely a görög kereszthez hasonló és a triangulatára arányhálóval szerkesztett jeldiagramba, 9,95 cm-es átmérőjű körbe írható. A 81. számú jel a lakótorony ÉK-i vastag falának homlokzatán van, az előtér padlója feletti 10. kősor bal 4. kváderkő súlyponti részén. Amint az 1. és 99. számú jel ugyancsak a 29,8 cm-es magyar láb 1

/

3-ával, mint átmérővel, szerkesztett körbe írható, jeldiagramba illeszthető, és nyújtott görögkereszt formájú. A 115. számú jel a kiskapu őrfülke K-i falán a 6. kőréteg 2. kövén hasonló formájú, elhelyezésű és szerkesztésű, mint az előzők. A 103., 104. és 107. számú jelek az építés későbbi szakaszában fordulnak elő, az erkély D-i oldalán a 3., 6. és 5. kősorban is hasonló formával, elhelyezéssel és szerkesztéssel. A 79. és 80. sz. jelek viszont talán azoknak a fennmaradt kváderkövek jelei, amelyeket a II. építési periódusban a Beatrix-terem felső 10. kősor 4. és 5. köveként helyeztek el. A 86. sz. jel a lakótorony alépítményén, az 1958-ban visszahelyezett belső félkör előlépcsője mögött van. Végül a 116. számú nagy, alfa betű formájú jel a kiskapu őrfülke K-i (bal) oldalán, a 9., legfelső kőréteg jobb első kövén, súlypont körüli elhelyezéssel látható. Az első építési periódus második szakasza A 77. számú kőfaragójel alakja a kis lambda betűjel, amely azonos az 1954-ben közölt 4. és 7. sz. jellel, a padló alatti 3. kőrétegben volt megfigyelhető az 1966 — 68. évi ásatáskor, az ún. István-terem külső, falán fordított állásban van a kváderkövön (nyilván a követ fordítva helyezték el), közel a bal oldali falelváláshoz. Ez is azt bizonyítja, hogy a dunai erkélyfolyosó egy időben ké-