Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Barcza Géza: A magyar műemlékvédelem fejlődése a jogszabályok tükrében 1964-1972

A MAGYAR MŰEMLÉKVÉDELEM FEJLŐDÉSE A JOGSZABÁLYOK TÜKRÉBEN 1964-1972 1964—1972 között a magyar műemlékvédelem szervezetében jelentős változások történtek, a műemlékvédelmi tevékenység súlya tovább nőtt, az eltelt időszak az előző évtizedben megindult fejlődési folyamat szerves részének és betetőzésének tekinthető. Ebben az időszakban jelent meg az építésügyről intézkedő 1964. évi III. törvény, valamint annak végrehajtásaként a 30/1964. "(XII. 2.) Korm. számú rendelet, továbbá a műemlékvédelemről intézkedő 1/1967. (I. 31.) ÉM számú rendelet és az Országos Műemléki Felügyelőség jogkörét meghatározó 38/1965. (Éj). Ért* 23.) ÉM számú utasítás. A tárgyalt években került sor az építési engedélyezési eljárásról szóló 3/1964. (VIII. 28.) ÉM, majd később az ezt felváltó 10/1969. (VI. 8.) ÉVM számú rendelet megjelentetésére. Ezek az új jogszabályok részletesen rendezték a műemlékvédelem lényeges kérdéseit. Az alapvető jogszabályok mellett számos egyéb rendelet intézkedett a műemlékvédelmet érintő részkérdésekben is. Az új jogszabályok az előző időszak alapvető jogszabályain az 1949. évi 13. számú törvényerejű rendeleten, valamint az Országos Építésügyi Szabályzaton — alapultak, és a leglényegesebb kérdésekben — mint például a műemlékké nyilvánítás és törlés rendszere, a műemlék ép és változatlan állapotban a tulajdonos által való fenntartásának előírása, a műemléken végzendő munkálatok engedélyhez kötöttsége stb. — lényeges változás nem is következett be. A gyakorlati tapasztalatok alapján azonban néhány műemléki témában újszerű rendezésre és alapvető változtatásra is sor került. Az építésügyről intézkedő 1964. 111. törvény és végrehajtási kormányrendelete az 1949. évi 13. számú törvényerejű rendelet műemlékekre vonatkozó rendelkezéseinek hatályon kívül helyezésével egy már erősen hézagos jogszabály helyett nemcsak új jogszabályt jelentett, de emellett alapvetően másképp, újszerűen az építésügyi igazgatás keretei között rendezte a műemlékvédelmi kérdéseket. Az építési törvény a műemlékvédelmet az építésügyi igazgatás körébe tartozó tevékenységnek minősíti. Ez nem általános jelenség, ugyanis a külföldi műemléki jogszabályok általában a műemlékvédelmet kulturális igazgatási tevékenységnek tekintik. A műemlékvédelem kulturális jellegét senki sem vitatja — éppen ez teszi speciálissá e tevékenységet , mégis annak az építésügyi igazgatás körébe helyezése feltétlenül a műemlékvédelem érdekeit szolgálja. Ennek két alapvető oka van. Az egyik az, hogy a város- és a községrendezés ami jellegzetesen építésügyi igazgatási tevékenység - eleve meghatározója az egyes műemlékek védelmi lehetőségének, hiszen a védendő építmények rendezési tervekbe való beillesztése nélkül a műemlékek tényleges védelme nehezen lenne elképzelhető. A másik ok, mely a műemlékvédelem építésügyi igazgatás körébe vak) tartozását szükségessé teszi, a műemlékvédelemnek az építési engedélyezési eljárással való kapcsolata. A műemléki épület ugyanis mely maga is építési tevékenység terméke építési tevékenység során újítható fel, állítható helyre, s így a leghatásosabb védelemre is az építésügyi hatósági feladatok teljesítése során nyílik mód. A műemlékek hatósági védelmének legbiztosabb módja e tevékenységnek az építési engedélyezési eljárás keretébe való beillesztése. Megjegyzem, hogy a műemléki hatósági engedélyezés már az 1949. évi 13. számú törvényerejű rendelet alapján is az építési engedélyezési eljárás keretén belül történt, azonban ez a jogszabály magát a műemlékvédelmi tevékenységet nem minősítette az építésügyi igazgatás körébe tartozónak.