Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Jelentések - Román András: Az ICOMOS III. közgyűlése és kollokviuma

zék azt, amit az emberek »Stílus«-nak neveznek, . . . hanem egyedül az, hogy a tömegarányokban és az általános művészi magatartásban alkalmazkodjanak a hagyományos utcaképhez, ami modern formákban is nagyon jól lehetséges." Új megvilágításban tárult fel a probléma a második világháború után — folytatta az előadó. Ismeretes, hogy a szörnyű pusztítás ellenhatásaként sok országban a műemlékek példa nélkül álló feltámasztására, rekonstrukciójára került sor. E rendkívüli, meg nem ismételhető és általános gyakorlattá nem válható esetekkel szemben 1964ben a Velencei Chartára várt az elméleti tisztázás feladata, amely ezt el is végezte. Az előadás második részében Horler Miklós a megelőző tanácskozások álláspontját s azokat a véleményeket ismertette, amelyeket a tagországok bizottságai juttattak el hozzá a főreferátum elkészítésének elősegítésére. Szavaiból kitűnt, hogy közel sem egységes az álláspont a történeti együttesekben létesítendő új épületek megítélésében, még kevésbé áll ez a gyakorlatra. Sokan a semleges megoldások felé hajlanak, de egyesek még a teljes rekonstrukciót sem zárják ki. A minden vonatkozásban modern, mai építészet mellett egyedül Olaszország és Magyarország tört lándzsát. Végül az előadó leszűrte a következtetéseket: az emberi település múlt és jelen állandó egymásmelletiségét jelenti, abból száműzni egyiket sem lehet. A műemlékek és műemléki együttesek védelmének egyedüli helyes és megvalósítható koncepciója az, ha lehetőséget keresünk élettel való megtöltésükre. ,,A műemlékvédelmet nem a múlt, hanem a jövő ügyének kell tekinteni és az emberi környezet szerves részévé tenni a történelmi együtteseket, mint a ma és jövő emberének alapvető kulturális igényét" — hangsúlyozta. E koncepcióban a modern építészet a történelmi környezet alakításának méltó eszköze. Az építészet tartozik önmagának és a társadalomnak azzal, hogy az elpusztított értékek helyett nem adhat mást, csak saját korának művészetét és építészetét Horler Miklós főreferátumához az első felkért hozzászóló a holland dr. Cornells A. van Swigchem professzor volt. Korreferátumának tárgya a téma történeti fejlődésének elemzése volt. Ennek során mintegy száz év gyakorlatának példáit mutatta be, elemezte és vont le azokból elméleti következtetéseket. Gondolatmenete szerint minden generációnak sajátos a viszonyulási formája a múlthoz, ennek megfelelően a műemlékvédelemhez is. Korunkban ez nem lehet más, mint a XX. század ""1 391. kép. Dr. Szabó János megnyitja a „Százéves a magyar műemlékvédelem" című kiállítást (1972. június 27.)