Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Jelentések - Barcza Géza: Műemlékfelügyeleti tevékenység 1970-1972

becsüljük le annak jelentőségét sem, hogy az építésügyi hatóságok ezáltal hivatalból ellenőrizni kötelesek műemlékállományukat, és közvetlenül is módot kapnak a jogszabályokban biztosított intézkedések kezdeményezésére. Hatósági munkánk továbbfejlődését jelentette az a munkamódszerünk is, hogy a jelentősebb műemlék-helyreállítási munkáknál a területi előadók részére segítséget nyújtottunk a tervdokumentációk tervtanács közbejöttével történő megvizsgálásával. Bár általában műemléki védettség alatt álló épületeknél tudtunk ós engedélyünk nélkül nem került sor műemléki munkákra, mégis 1971-ben Nemeske református templománál olyan engedélyünktől eltérő munkavégzés történt, amely súlyos műemléki rongálással járt együtt. Emiatt szabálysértési eljárást kezdeményeztünk, de a kiszabott büntetés tényleges visszatartó erőként megítélésünk szerint nem elégséges. Műemlékek fenntartása A műemlékek értékükhöz méltó fenntartásában kétségkívül a legjelentősebb szerepük a műemléki hatósági előírásainknak volt. Ezek betartását a tanácsi szervekkel is igyekeztünk ellenőriztetni, és magunk is helyszíni szemlék során ellenőriztük. Az az általános tapasztalatunk, hogy a tanácsi szervek olyan esetekben, amikor az állami tulajdonban levő műemléki épületeket lakásként használják fel, igyekeznek a fenntartáshoz szükséges kereteket kérésünknek megfelelően időben biztosítani. A rosszul vagy egyáltalán nem hasznosított épületeknél — ezek zöme kastély vagy kúria azonban még helyreállításra kötelező határozat kiadása esetén sem tudják a helyreállításhoz szükséges összegeket előteremteni. E téren a tanácsi hatáskörök leadása csak tovább rontotta a helyzetet. Műemlékfelügyeleti tevékenységünk során igen nagy jelentőséget tulajdonítottunk a kapcsolatok olyan irányú alakításának, melynél mód van a műemléki érdekeknek a helyi igényekkel való összehangolására, valamint a megoldásra érett problémák tudatos szervező munkával való előbbrevitelére. A tárgyalt időszakban ilyen tárgyalásokat folytattunk az edelényi L'Huilier—

Coburg kastély megfelelő hasznosítása, a pannonhalmi apátsági műemléki együttes közműrekonstrukciója, a debreceni úgynevezett Serház és a nagyerdei Vigadó megmentése, a szécsényi Forgáchkastély hasznosítása és helyreállítása, a keszthelyi Georgikon-majorság megmentése, a ráckevei úgynevezett Kereskedő ház és egyéb középkori lakóházak hasznosítása és helyreállítása, a szarvasi Tessedik ház méltó felhasználása és helyreállítása, a győri Patika-múzeum, a szegvári Sóház, a szarvasi Szárazmalom, a pápai volt Esterházykastély megfelelő hasznosítása, illetőleg helyreállítása, a bajnai Sándor Metternich-kastély hasznosítása és állagvédelmi munkáinak beindítása, a nagycenki Széchenyi-kastély hasznosítása és helyreállítása, valamint a ráckevei volt Savoy ai-kastély hasznosítása ügyében. Kezdeményezéseink általában eredménnyel jártak, s a felsorolt épületek megfelelő célra történő hasznosítása, illetőleg az állagvédelme, több esetben a helyreállítási munkák beindítása is megtörtént. Tudatos műemléki politikát folytatva arra törekedtünk, hogy a műemlékeket tulajdonukban tartó, illetve kezelő szervek minél nagyobb mértékben vegyék ki részüket a műemléki épület fenntartásából. Anyagi támogatás nyújtására is általában akkor került sor, amikor a fenntartásra kötelezett szervek bármely okiiál fogva egymagukban képtelenek voltak e kötelezettségük teljesítésére — hivők nélkül maradt értékes templomok, illetve amikor olyan műemléki értékek bemutatását írtuk elő hatósági engedélyünkben, melynek költségei meghaladták az épület szokásos karbantartási költségeit , továbbá, amikor a műemlék méltó felhasználására csak akkor adódott lehetőség, ha a használatba vevő szervet mentesítettük a műemléki többletköltségek viselése alól. 1970-ben külső szervek műemléki helyreállításainak anyagi támogatására 4650 eFt, 1971-ben 7857 eFt, 1972-ben 6200 eFt állt rendelkezésünkre. Ebből 1970-ben 47 műemléki épület, 1971-ben 77 műemléki épület, 1972-ben 59 műemléki épület helyreállítását segítettük elő. Véleményem szerint megfelelő műemléki politikát folytatni ilyen csekély anyagi támogatási kerettel nem lehet. Egyébként is a szűkös keretek tovább csökkentek azáltal, hogy külön hitelösszeg biztosítása nélkül kellett kialakítanunk a népi műemlékek anyagi támogatásos fenntartási rendszerét is. Csak jellemzésképpen említem meg, hogy az 1972. évi anyagi támogatási tervünkben az olyan nagy jelentőségű munkák, mint például a szécsényi Forgách-kastély, a pannonhalmi közműrekonstrukció, a paksi Béke szálló, a bajnai Sándor- Metternich-kastély, valamint a szombathelyi és a nyíregyházi szabadtéri néprajzi gyűjtemény létesítésének anyagi támogatása szűkös kereteinknek több mint egyharmadát leköti. A tárgyalt időszakban külön keretből folytattuk az esztergomi bazilika helyreállítását, továbbá a várpalotai Mátyás-vár új funkcióra történő kialakítását. Nem kívánok részletesen foglalkozni a népi épületek megmentése érdekében tett intézkedéseinkkel, mivel azt az Évkönyvben külön jelentés elemzi. Mégis meg kell, hogy jegyezzem, igen jelentősnek tartjuk a 16/1971. ÉVM számú utasítás megjelentetését, mely lehetővé tette, hogy a magántulajdonban levő, eredeti rendeltetéssel hasznosított védett népi épületek fenntartásához éves átalányt, illetve eseti anyagi támogatást nyújtsunk. E jogszabály lehetővé teszi, hogy a műemlék minősítésű épületekhez évi 3000 Ft, a műemlék jellegű épületekhez évi 2000 Ft, míg a városképi jelentőségű épületekhez évi 1000 Et anyagi támogatást folyó-