Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Détshy Mihály: A sárospataki vár helyreállítási munkái 1963-1972-ben

A helyreállítás során a kisebb faljavítások mellett a keleti külső fal áttörését befalazták, rekonstruálták a megrongált háromágú lőrést, és kiegészítették a szellőzőnyílást fölötte, elpusztult külső keretezését pedig az épségben talált másik keret mintájára műkőből pé)tolták. A lépcsőlejárat Híjánál befalazták a folyosó felé utólag tört nyílást. A fal- és boltozatfelületek továbbra is eredeti nyers állapotukban maradtak. A termekben és a folyosóban betonaljzaton klinkertégla burkolat készült fűzött mintázatban rakva. A termek burkolatának szintjét az átjáró nyílások küszöbe adta meg, ami lehetővé tette, hogy egyes helyeken a kibukkai ó sziklák láthatók maradjanak, és érzékeltessék, hogy a torony a sziklatalajra épült. Az északi teremben feltárt verem fölött a szájánál kissé szűkebb, 1,80 m átmérőjű nyílást hagytak a burkolatban, a pereménél kissé beljebb nyújtva az aljzatot és burkolatot, hogy jobb lelátást biztosítsanak, és ne szűkítsék be a közlekedő utat a lejáró lépcső érkezésénél. A déli teremben 3,2(1 m átmérőjű kör alakú nyílás maradt a burkolatban a verem körül, hogy a festői, hasadozott sziklaperem látható legyen. Mindkét verem körül idomacél korlát készült. A kútba, amelyet a pince szintjén falak zárnak körül, a terem felől biztosították a letek intést, csak mellvéd magasságig állítva helyre ezen az oldalon a falat. A járószintről az északi teremben a lejárat pihenőjéig, a déli teremben pedig a folyosóba nyíló gótikus ajtók küszöbéig az északi veremből kiemelt kőtömb töredékekből készült előlépcső. A két terem keleti oldalán a nagy íves nyílásokat 25 cm-es tengelytávolságú, 50/90 mm-es négyszögű acélcsövekből készült rácsozattal zárták el, hogy a folyosó felé az átjárást a két gótikus ajtóra korlátozzák, de az átlátást biztosítsák. A termekben és a folyosóban a falakra szerelt hajólámpák adják az általános világítást, a vermeket és a kutat lefelé irányított fényforrásokkal világították meg. A helyreállítást Détshy Mihály tervezte és mű vezette (261 — 265. kép). A feltárás során tett megfigyelések a torony építésének és átépítéseinek idejére és menetére nem eredményeztek újabb teljes értékű és végleges megállapításokat, de megerősítették azt a korábbi megállapítást, hogy a torony semmiképpen sem 1270 körül, hanem legkorábban a XV. sz. végén épült, amire egyebek között a két késő gótikus ajtókeretezés is következtetni enged. A több ágú lőréseket kétségtelenül az eredeti építkezéskor alakították ki, és néhányat az 1530-as években Perényi Péter építkezésekor a csatlakozó várfalakkal és a torony északi oldalához épült,