Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Borsos Béla: A magyar műemlékvédelem hivatala és gyűjteményei az 1881. évi törvény megjelenésétől Henszlmann haláláig (1888)

A MAGYAR MŰEMLÉKVÉDELEM HIVATALA ÉS GYŰJTEMÉNYEI AZ 1881. ÉVI TÖRVÉNY MEGJELENÉSÉTŐL HENSZLMANN HALÁLÁIG (1 8 8 8) Nem egészen egy évtizedes működés után a magyarországi műemlékvédelem szervezetétiek életében döntő változás történt. Megjelent a műemlékek fenntartásáról szóló 1881. évi XXXIX. törvénycikk. A törvény becikkelyezését komoly előkészítési munka előzte meg, amely már az 1877 78. évben kezdődött,

1 Megteremtésében Henszlmannon — a műemléki ügy e fáradhatatlan belső motorján — kívül a legnagyobb szerepet Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter játszotta, aki a törvény hatálybalépéséről a Bizottságot 1882. május 18-án 15.707. számú rendeletében értesítette.

2 Ezzel a ,,Műemlékek Országos Bizottsága" működésének ,.ideiglenes" jellege megszűnt, és az szilárd törvényes alapokat nyert. A műemlékvédelemmel kapcsolatos tevékenység ezután egy, az előző évben jóváhagyandó rendes, évi költségkeret alapján történt. Ennek terhére véglegesítették a bizottság két állandó tisztviselőjét, Henszlmann Imrét, mint „rendes előadót" és Geduly Ferencet, mint „titkárt".

3 A költségvetési keret felosztására a bizottság tett javaslatot mindig a megelőző év elején.

4 Ez a dotáció) bizony nagyon kevés volt ! Az „ideiglenesség" korszakának kötetlen s esetenkénti engedélyeztetési módszere sok esetben jelentős anyagi szabadságot és eredményesebb közbelépéseket tett lehetővé. A nehézségeket viszont növelte, hogy a kiegyezést követő gazdasági prosperitás eltűnt, nyomasztó válságoknak adván át a helyét. Az évi 20 000 forintot kitevő költségvetési keretet a nyolcvaiias évek végére 15 000 forintra csökkentették. Az iroda fenntartása bár az a lehető legszerényebb volt 4500 forintot emésztett fel. A Tudományos Akadémia archeológiai kiadványainak támogatására további 5000 forintot igényelt. Csodálkozhatunk-e ezután Henszlmannon, aki méltatlankodva kérdezi meg egy 1885-ben megjelent írásában, mi marad ezután utazásokra, műemlékkataszteri felvételezésekre, ásatásokra és restaurálásokra, tehát a tényleges műemlékvédelemre

5

. Keserű humorral említi meg ugyanott a vasúti szabadjegyek ügyét, amely kicsinyességében jól jellemzi a kor rossz értelemben vett bürokratizmusát, s ami egyébként nem először fordult elő, hanem már a hetvenes évek elején is vita tárgyát képezte. A közlekedési miniszter akkor is, majd később a műemléki törvény megjelenése után, 1882-ben is a Henszlmann és Geduly részére kért vasúti szabadjegyek kiadását következetesen megtagadta. Tragikomikus kontrasztként és a magyar ügyeknek a monarchiában „élvezett" helyzetének illusztrálására szolgáljon, hogy ebben az időben a bécsi Zentralkommission tisztviselőinek szabadjegye az államvasutaknak nemcsak az osztrák, hanem a magyarországi vonalaira is érvényes volt.

6-7 Egy év sem telt el a műemléki törvény érvényre emelése óta, és a bizottság számára új hivatalos helyiségről kellett gondoskodni. A lényeges belső, tartalmi változásokat tehát a külső keretek megváltozása is hangsúlyozta. Meglepő — mai szemmel nézve szinte hihetetlen , hogy az új székházba való átköltözés ügyét Henszlmann milyen önállóan, minden nehézkesség, bürokrácia nélkül intézhette, s mind a bizottságot, mind a minisztert kész helyzet elé állítva „az ügy sürgőssége által parancsolt intézkedéseihez" jóváhagyásukat csak utólag szerezte meg. 1883. február 7-én értesíti Trefortot, hogy a régi Zerge utca 6. szám alatti szállás „a háztulajdonos által a múlt napokban felmondatott, minek folytán más alkalmas helyiségről kellett gondoskodni". Mindjárt ezután rámutat arra, hogy az új szállás keresését már úgysem lehetett volna sokáig halasztani, mert „11 évi működés után a bizottsági iratok s a hazai műemlékeket ábrázoló s 1880-ban a Sugár úton kiállított és négy termet elfoglaló rajzok annyira megszaporodtak, hogy azokat oly szűk helyen, amilyen a Zerge utcai szállás, többé elhelyezni nem lehetne, szükségesnek mutatkozott, hogy a hivatalos teendők elintézésére megkívántató irodán kívül, a bizottsági iratok és a tetemesen megszaporodott könyvek és rajzok elhelyezésére is külön helyiség felvétessék. Ily szállás beszerzését kötelességemnek ismervén, van szerencsém X. Méltóságodnak tiszteletteljesen jelenteni, miszerint a Vas utczában a 10. számú ház 2-ik emeletén egy 7 szobából álló szállást kibéreltem."

8 Az új szállás nem esett messze a régitől. A Vas utca 10. számú ház nem sokkal az átköltözés előtt épülhetett. Az irodának kiszemelt helyiségek a 2:5