Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Kissné Nagypál Judit: Karcsa román kori templomának helyreállításáról

93/g A hajó kelet felőli lezárására készített terv a feltárás előtt, feltételezés alapján meg számunkra, melyet nemcsak tömegében, de felületeiben is az évszázadok összes nyomaival konzerváltunk, minden laikus számára egyértelművé válhat az új hozzáadás. Ez utóbbi egyben a „befejezés", mely elkerülhetetlenül szükséges is ahhoz, hogy az épület állagvédelme, funkciója biztosítható legyen. Egyértelmű már csak a korszerű anyagok és technika megválasztása miatt is. S mivel műemléki helyreállításról van szó, a szerkezeteket konstrukcionális szerepük mellett esetenként — bizonyos gondolatok jelölésére vagy utalására is felhasználtuk. Bontásra csak az állagánál fogva tarthatatlan (XVIII. sz. végi) déli diadalív-szakasz és nyaktag került, mely mint említettem, tele volt másodlagosan felhasznált faragott kövekkel, melyek beépítése és visszahelyezése gazdagította és magyarázta a templombelsőt Az előírt bontások közben a kivitel során tett megfigyelések, kutatási eredmények stb. a korábbi csak egyértelműen levonható következtetéseket in situ talált részletekkel, töredékekkel, fallenyomatokkal stb. igazolták. Menet közbeni tervmódosítások váltak szükségessé. Pl. a keleti zárófalnál a didaktikus céllal tervezett jelölő megoldás helyett az in situ talált oszlopalapok és lábazatokhoz a bontásokból kikerült oszlopdarabok felhasználásával állíthattuk vissza a két oszlopot a hozzá tartozó ívekkel együtt (93g, 94, 98. kép). Anyagában, formájában el-leválasztható a párkányvonalon felüli új kiegészítés, hozzáadás. Feladata az állagmegóvás mellett: a templom eredeti - befejezetlen — tervére utalni. Ezt célozza a belső tér közép felé megemelt kialakítása, mintegy „helyet" hagyva a háromhajós templom térhatásának elképzelésére. A hajók egykori térosztásának helyét tűzik ki és a hiányzó térfalakat érzékeltetik a hosszirányú vb pengepárok, melyekből a túlnyúló, a fedélszéket tartó faoszlopok a feltételezett alátámasztások helyét jelölik (97. kép). A vakolatfelületek különböző megdolgozása is jelez. A hajó nyugati és keleti zárófalának tégla-