Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Kissné Nagypál Judit: Karcsa román kori templomának helyreállításáról

ján könnyű volt rekonstruálni (88. kép). Érdekes, hogy a középső szélesebb mezőnél in situ levő meredek bordaindítás szinte szegmensívessé törik alacsonyabb ívmagasság — ill. a karzatszint elérése miatt. Természetesen még így is a karzat e szakaszának szintje emeltebb a szélsőknél 43 centiméterrel. A kórusalj boltmezőinek hevedereihez — a falcsatlakozásoknál erősítő falpillérek tartoznak. Ezek helyzete nem felel meg a homokzatokon látható falpilléreknek. Arra gondolhatnánk, hogy a homlokzatiaknak csak tagoló, díszítő szerepe volt. Egybevetve azonban a résablakokról elmondottakkal, menet közbeni tervmódosítást kell feltételeznünk. Tekintettel a kórusalj boltozatára, a karzat fel járatát az északi hajófal mentén kerestük, de lépcső nyomát nem találtuk. Fából készült karzatfel járást képzelünk eredeti megoldásként. Az erősen átépített kórusmellvéd falazatának s a hozzá csatlakozó északi hajófalnak vizsgálatánál feltártuk (a feltételezett feljáró érkezésének megfelelően) a karzatbejárat egykori helyét. A karzat északi sarkában, a hajóból a kórusbelső felé nyíló ajtó kőkeretének küszöbét, északi szárkövét és áthidalásának indítódarabját in situ találtuk. Ebből s a fejezetek hátsó, karzat felőli elnagyoltabb megoldásából feltételezhető egy olyan korábbi terv is, melyben csak a karzat középső szélesebb, magasabb íve volt nyitott, a két oldalsó ív befalazott; az északin kőkeretes karzatbejárattal, délin esetleg kitekintővel a hajóba. A karzat tengelyében, a hátsó nyugati fal síkja fülkeszerűen visszaugratott. A vakolat letisztításakor a fülke áthidalás váll feletti indítása láthatóvá, íve kiszerkeszthetővé vált. A kórus és a hajó déli csatlakozásánál a falpillér — a pillérfejezetek magasságában párkányszerű kiüléssel a karzatnyílás hevederének támasztására van kiképezve. A pillérek szép fejezeteinek szerepvesztettsége bizonyítja legerőteljesebben a templom befejezetlenségét (89. kép). Tervezett áthidalásuk kiszerkeszthető. A karzatot lezáró felmenő falazat terhét a hevederívek a pilléreknek, illetve a falpillérszerűen megerősített oldalfalaknak adták volna át. A hajó felől tehát a karzat pillérek által három szakaszra tagoltan, s a földszinten és emeleten egyaránt ívesen áttörtén képzelhető el. A templomhajó keleti zárófalának függőleges bekötetlen — falelválása két építési periódust jelzett. A diadalív és folytatása dél felé, a rotundához kapcsolódó nyaktagfalazattal együtt, meglehetősen primitív technikával készült, feltételezésünk szerint a XVIII. századvégi helyreállításkor. A szakszerűtlen kőművesmunka miatt több helyen repedések, kidőlések mutatkoztak, melyek a bontást indokolták (90. kép). A falazatból másodlagosan beépített román kori faragványok kerültek elő, 9,5/c Del iele néző hosszmetszet. (Helyreállítási terv)