Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Erdei Ferenc: A nagybörzsönyi Szent István templom helyreállítása

alj külső kibontott román kori nyílásába, a karzatról a toronyba vezető nyílásba új ajtólapot terveztünk. A templom esti (vagy funkcionáltatás idejére szükséges) megvilágítására csak gyertya világítást gondoltunk és ezt is alkalmaztunk (130. kép). A hajóban elhelyezett 5 db háttámlás egyszerű tölgyfapad (lóca) jó kiegészítése a funkcionáltatásra is alkalmas egyszerű, de hatásos román kori térnek. A körítőfalon belüli terület áttekinthető egyöntetű szép nagy gyepszőnyege a kis tömegű építmény hatásosságát, megjelenésének tisztaságát még fokozza. Kő körítőfallal lehatárolt területe intim, belsőséges arányait kihangsúlyozza. A körítőfal fagerendával merevített farács kapuja állandó betekintést enged a templom legszebb nézetére, a szentélyre, a kis falusi templomok között is egyedülálló főpárkányára, melynek ívsorában, mint a gyöngysor, faragott fejek helyezkednek el (131. kép). Most öt év után, hogy ezt a 1965 66-os években készült helyreállítást megtekintettem, most már a kritikus, a látogató szemével — észrevételezhető egy-két kisebb részletmegoldástól eltekintve élményszerű, valós maradandóságot tükrözött a XIII. századi formák körülkerített, századokon át megőrzött kis világból. Erdei Ferenc JEGYZETEK 1 A kutatási, tervezési és helyreállítási munkák 1965 — 66-ban készültek. Kerttervező: Orsi Károly volt. 2 Kivitelező: az OMF Visegrádi Építésvezetősége. 3 Főépítésvezető: Varga Béla 4 Építésvezető: Palik Károly 5 Csoportvezető: Ferencz Sándor — műszaki ellenőr: Hujber István voltak. A kőburkolatot az ÉM Kőfaragó Vállalata készítette Sándor Éva közreműködésével. 0 A famunkákat az OMF Központi Műhely készítette Muka István irányítása alatt. 7 Munkánk lelkes megértője, támogatója helyszíni aktív segítője Szappanyos Béla plébános úr volt, akinek vendégszeretetéért ezúton mondunk köszönetet. DIE WIEDERHERSTELLUNG DER ST.-STEPHANSKIRCHE IN NAGYBÖRZSÖNY Die Wiederherstellung der im 13. Jh. aus Quadersteinen erbauten kleinen romanischen Dorfkirche wurde angesichts des baufälligen Zustandes der Dachkonstruktion und der Decken erforderlich. Im Laufe der vergangenen Jahrhunderte wurden an der Kirche glücklicherweise keine wesentlichen Änderungen oder Umbauten unternommen, und so bestand die Möglichkeit, durch Instandsetzung der ursprünglichen Dachformen, im Äui3eren sowie im Inneren den romanischen Zustand wiederherzustellen. Vor allem hatten wir die Spuren der am Anfang des 20. Jh. ausgeführten Renovierung beseitigt, die ausgefroreren und schadhaften Profile ausgebessert und die ursprünglichen Flächen (Details) sichtbar gemacht. Ferner haben wir die im Untergeschoß des Turmes vermauerte romanische Öffnung wieder freigelegt. Im Kircheninneren haben wir die Wandflächen gereinigt (den Verputz entfernt), das ursprüngliche Fußbodenniveau mit einem Steinbelag versehen, auf den romanischen Fundamenten einen genauerten Blockalter errichtet, die Decke des Kirchenschiffs mit einer auf die ursprüngliche Holzdecke hinweisenden Holzverkleidung ausgestattet und auf diese Weise im Innenraum die Atmosphäre des 13. Jh. wiederhergestellt. Eine wichtige Ergänzung der inneren Restaurierung bestand in der Wiederherstellung der einfachen Orgelgalerie mit Holzbalkenkonstruktion aus dem 18. Jh., die auch eine Andeutung der romanischen Empore ist. Der mit Kerzen beleuchtete Innenraum mit den einfachen Eichenbänken eignet sich auch für gelegentliche kirchliche Funktionen und übt auf den Besicher einen bleibenden Eindruck aus. Die Kirche ist von einem einheitlichen Rasenteppich umgeben, der den schönen, aus braunem Stein erbauten und an Formen reichen kleinen Bau wirkungsvoll zur Geltung bringt. Die instandgesetzte Umfassungsmauer aus dem 17. Jh. umgrenzt harmonisch das Gelände und verleiht] dem kleinen Denkmalkomplex gleichsam den Maßstab.