Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Détshy Mihály: A sárospataki r.k. plébániatemplom történetének okleveles adatai

43/a, b. kép. A templom dúcolási tervei Thomas Résektől, 1779. térrel vizsgáltatta meg, akik a következő szakvéleményt írták:

118 az oldalhajók boltozatai összerepedeztek és elmozdultak már 1778-ban, és ezt követően több helyen nemcsak a vakolat hullott le, hanem téglák is kizuhantak és lyukak keletkeztek a boltozatokban. Ezért az oldalhajók veszélyes részeit a forgalom elől el kellett keríteni. További részek is omlással fenyegetnek, és a 6 öl magas pillérek 3^2 hüvelyknyire elhajlottak. így fennáll a veszély, hogy az egész épület összeomlik. Javasolják, hogy mindenekelőtt zárják el az oldalhajókat, és ezekben készítsenek dúcolást, amely egyúttal állványzatul is szolgál a boltozatok lebontásához és újjáépítéséhez, az oldalfalakat pedig vonóvasakkal fogják össze. Néhány nappal a vizsgálat után Resch már benyújtotta a dúcolások tervét (43/a, b kép) és költségvetését,

119 amelyek valószínűleg hamarosan el is készültek.

120 Oratschek szeptemberben összeállította az egyéb szükséges iparosmunkák jegyzékét,

121 decemberben pedig jelentette, hogy az északi oldalhajóban egyes boltszakaszokat szerencsésen lebontottak.

122 A helyreállításra azonban csak évek múltán került sor. 1781-ben bezárták és kiürítették a templomot, a szertartásokra pedig a trinitáriusok kápolnáját használták.

123 1782-ben a Kamara megbízásából Bécsből érkezett építész, aki vizsgálata alapján elkészítette a végleges terveket és költségvetést.

121 A Kamara végül 1786-ban intézkedett, hogy a munkálatokat az uradalom jövedelméből végezzék el. 1787-ben teljesen újjáépültek a lebontott boltozatok és a tető, a hajó nyugati végében új karzat épült, a nyugati homlokzat előtt pedig felépítették a mai tornyot, majd a belső helyreállítás során új kőlap padlóburkolat készült.

125 A helyreállítás gyökeresen megváltoztatta a templom külső és belső képét. Egyidejűleg végleg eltűntek a régi síremlékek és a jezsuiták által készíttetett barokk berendezési tárgyak is. A síremlékek egy részét a halotti zászlókkal már 1671-ben eltávolították,

12

'

1 de néhány talán még megmaradhatott, mert a XVIII. sz. elején többnek lejegyezték a feliratát,

127 és így ezek az 1737. évi tűzvész utáni helyreállításkor pusztulhattak el. Szombathy István, a pataki kollégium történetének szerzője, egy évtizeddel az 1787. évi helyreállítás után megemlékezik arról, hogy a templom kőlap padtójának és az alatta levő feltöltésnek a felbontásakor nagyszámú összetört sírlapot találtak, amelyeket egy halomba hordtak össze, de aztán előtte ismeretlen sorsra kerültek. Ezek között volt Perényi Gáborné, Országh Ilona sírtáblája is, amelynek feliratát levésték, és így építették be az új burkolatba. Megírja azt is, hogy Perényi Gábor síremléke 1770-ig állt épségben, eldugva valahol a templomban, majd 1779-ben a boltozat omladozásakor más helyre vitték és megcsonkították, és csak 1787-ben került elő néhány töredéke, amit báró Vécsei Farkas utasítására a temlom északi falán helyeztek el. Ugyanekkor építették be a falba Pálóczi