Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Gömöri János: A sárospataki r.k. plébániatemplom kőfaragó és kőelhelyező jelei

számú jegyekhez hasonlók gyakoriak a XV. sz. 2. felében épült vagy javított magyarországi templomokon, így Okolicsnóban, Szepeshelyen és Egerben is előfordulnak. Éppen az egri székesegyház maradványain talált hasonló típusú jegyekkel kapcsolatban mutatott rá Tróján Marian József arra, hogy ezt a jegyet sziléziai kőfaragó használta." Utalt a kőfaragó kassai kapcsolataira, és felvázolta vándorútját: Mitveide (1443 76) Meissen (1480 előtt) - Boroszló (1480—90) Eger (1486) Boroszló, majd Pirna (1505-ig) Löwenberg (1522 — 24) Lipcse (XVI. sz. eleje). Ebbe az útvonalba. Sárospatak is beilleszthető, vagy Eger elé Okolicsnó és Szepeshely bekapcsolásával vagy Eger után. Mindenesetre a kőfaragó sokáig dolgozott Sárospatakon, mivel jegyei a pillérek alsó kősoraiban és a boltozat hevederívein is megtalálhatók. Hasonló utat tett meg az I. típusú kőfaragójegyet (1 — 22.) használó kőfaragó, aki all. jegytípust (23- 32.) használó kőfaragóval együtt dolgozott Sárospatakon; ez a (I.) kőfaragó a XV. sz. végén Budán és Kassán is dolgozott. A sárospataki templomban kőfaragójegyei eléggé változatos méretben maradtak meg (117. kép). |A 11. és 322. sz. jelek arányai erősen eltérnek, az azonos kőmegmunkálás mégis egy kőfaragóra utal. A XV. sz.-i jelek vizsgálatából kitűnik, hogy a sárospataki háromhajós gótikus csarnoktemplomot viszonylag rövid idő alatt építették fel a XV. sz. végén sziléziai, szászországi, kassai és budai építkezésekről érkező kőfaragók közreműködésével. A templom boltozásánál úgy látszik csak a II. kőfaragó (23 32.) működött közre azok közül, akik a templom belső pilléreinek és oratóriumának köveit faragták. A XV. sz.-i pilléreket összekötő hevederíveken ugyanis ez egy típust kivéve egészen más kőfaragó jelek találhatók. Ezek négyfélék: (28 32.), (141 145.), (146-153.), (154 162.). Ez utóbbi típus igen emlékeztet a 163. jelre, amely a (13 pilléren található. A d3 pillért a templom XVI. sz.-i átalakításánál építették. A rajta található jelek az 1530 40-es évekre keltezhetők. A templom Perényi-féle átalakításakor amikor gótikus szentélyét lebontották és a várfalat É-i falához építették — , új külső támpilléreket kapott az É-i, Ny-i és K-i részén. Ezeken a támpilléreken a XV. sz.-i belső pillérek kőfaragó jegyeitől teljesen elütő jegyek vannak, olyanok, amelyek a d3, d2, é3, é2 pillérek és a XVI. sz.-i félpillérek kőfaragójegyeivel egyeznek meg. Ha a XVI. sz.ban a templom külső támpilléreit elbontották, boltozatát is le kellett bontani, a falak ugyanis nem bírták volna ki a boltozatok nagy oldalnyomását, így érthető, hogy a XV. sz.-i pillérek 2 3 felső kősóra, amelyekből a sugarasan szétágazó, kétszer hornyolt karcsú bordák indultak, valamivel kisebbek és világosabb színű kőből vannak, mint a XV. sz.-i pillérek kősorai. Faragásuk módja is inkább a négy XVI. sz.-i pillér faragásához hasonlít. Valószínű tehát, hogy a XVI. sz. elején újraboltozták a templomot a XV. sz.-i bordák felhasználásával. Ezért van, hogy a 28 32. sz. jegy, amely leggyak117. kép. Az I. kőfaragó jegyei rabban a XV. sz.-i nyolcszögletes pilléreken fordul elő, a hevederíveken XVI. sz.-i jegyek között található. Ugyanakkor a 141. és 145. jegy, valamint a 144. kőfaragójegy is az újraboltozás mellett szól. 1968-ban a templomtól Ny-ra feltárt

12 XV. sz.-i iskola egyik helyiségében többek között olyan kétszer hornvolt karcsú bordákat találtunk, amelyek a templom mennyezetéről származnak, köztük törött, festéknyomos bordatag és félig kész borda is volt. Az egyik törött bordán a XV. sz.-i Y alakból variált kőfaragójegyekhez hasonló jegy volt nehezen kivehető állapotban (118. kéj)). 118. kép. Késő gótikus 1 1 9. kép. Késő gótikus borda borda elhelyező és kőfaragr>jeggvel