Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Borsos László: A nagytétényi kastélymúzeum

A NAGYTÉTÉNYI KASTÉTYMÚZEUM A budai Duna-part északi és déli szakaszán érdekes történelmi szimmetriával egymás tőszomszédságában egy castrum és egy feudális kastély maradt ránk. Míg északon a városrész újjáépítése során előkerült római épületmaradványokat féltő gonddal tárják fel és foglalják méltó keretbe, addig délen a barokk kastély és környezete kapta vissza régi fényét. A nagytétényi kastély előzményei az ókorba nyúlnak vissza, s a római falmaradványok egy részét a középkori várkastélyban is felhasználták. Az épület a háromsejtű szabályos vártípushoz tartozott,

1 nyugaton

2 két toronnyal szegélyezett kapuval, keleten a lakószárnnyal és a kettőt összekötő várfalakkal, melyek szabálytalan, nyújtott négyszögű udvart zárnak körül. A lakószárny külső főfala lett volna a jelenleg középfőfal alatt feltárt pincefal, az udvar felé negyedkör fejű konzolsorral. A terv azonban valami váratlan esemény miatt megváltozott. A pincetömböt már nem ásták ki a pincefal mindkét oldalát termett talaj határolta,

3 — a falat észak felé kisebb fenékméívségű, tört kőből rakott alapozásban folytatták, a palota traktusát pedig a fal külső oldalán építették meg. A 105 cm talpszélességű külső főfal kifelé az emeleti falegyen ig 15 cm-t, befelé a földszinti födémig 25 cm-t vékonyodik. A földszinti famenynyezetet szelemenek közvetítésével élszedéses konzolsor hordta. A traktus udvari falát egy folyosó keskenyebb sávalapja kísérte. A kapuépítmény falai a barokk kastélv nyugati szárnyának alapjaiban és felmenő falaiban felismerhetők voltak. Egy elfalazott lőrést is feltártak, de statikai okokból bemutatni 7iem lehetett. Az összekötő várfalak egy-egy darabja ma is áll. Az északi szakaszát a mai cour d'honneur keleti szárnyának bütüfalában, déli falát a zárt udvar északi falában találtuk fel. A várfalak 7 m magasak és 80 cm vastagok voltak, kifelé 15 cm-rel keskenyedő, befelé függőleges falsíkokkal. Alapozásuk csak 20 — 30 cm mély volt, s délen közvetlenül egy beomlott római pince fala mellett húzódott. A palotaszárny még a középkorban ,,L" alakra bővült. Az új szárnyat az említett déli várfalhoz építették hozzá, belső fala azonban a pince másik falára került. A helyiségek mennyezetét itt harántfalakra terhelték, amiről egy feltárt és bemutatott konzol tanúskodik. A római pincét újból kiásták, s megközelítésére az árkádos folyosóban lépcsőt építettek, melynek kezdő foka és kőkeretes ajtaja ma is áll. A várkastélyt a törökök is használták, csekély átépítés némi nyomai is fennmaradtak. A felszabadító harcokban azonban erősen megsérült. Az új tulajdonos, Száraz György a maradványok felhasználásával, a régi kontúrokon építette fel kastélyát. A zárt udvart egymenetes szárnyakkal vette körül, csupán a keleti oldalon a régi árkád helyén — bővítette két traktusra. Az új lépcsőház vastagabb orsófalát a középkori pincelépcső vékonyabb falára építették rá. Felső ajtajának zárókövét — a kihalt családok lefelé fordított címeréhez hasonlóan lefelé fordított gorgófej díszíti.

1 Az újjáépítésnél a falak rézsűjét a külső és belső oldalon egyaránt függélyesre falazták ki, a helyiségeket e bélésfalról indított fiókos dongákkal fedték le. A nyugati szárny földszintjén a két volt toronyszoba boltozata a többitől eltérően 3-4 cm-es lapos téglákból van, fiókjaik is a későbbi kifalazásokkal nyerték mai barokk alakjukat; nyomott homlokíveikkel középkoriak is lehetnek. A várfalakba vágott új ablakok nem faláttöréssel vagy nyílásbővítéssel készültek, hanem a fal teljes magasságán át bontott függélyes résekbe falazták a kávákat, boltöveket, parapeteket.

5 Az átépítésnél a közeli castrumból bányászott kő mellett már nagyobb szerepet kap a szokásos barokk méretű tégla. Az új kastély homlokzatát két emeletsoron átmenő kb. 3 láb széles lizének tagolták. A déli homlokzaton két-két lizéna ma is látható eredeti arányaiban. Ide nyílt a főkapu, melynek fennmaradt keretét meredek timpanon koronázta. A nyugati homlokzat a a (a-a—a) a a osztású volt, középen 1/4 tégla kiugrású rizalittal, a sarkokon hasonló lizénákkal. Máshol a falak sima vakolatára kanalas fröcsköléssel hordták fel a falmezőket, s így ezek rücskös felülete a lizénák elé ugrik. A kastély négy sarkát a szokásos negyedköríves lesarkításokkal alakították ki, a gót sarokarmirozások átfaragásával. A kastélytól délre nagy fesztávú istálló épült, magasra helyezett fekvő téglányablakait sima vakolt keret vette körül. A kastélv és az istálló