Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Kissné Nagypál Judit: A történeti városmag műemléki rekonstrukciója Sopronban

A TÖRTÉNETI VÁROSMAG MŰEMLÉKI REKONSTRUKCIÓJA SOPRONBAN A történeti városmagok védelmére, megmentésére irányuló eredményes törekvések Európa-szerte annak az egyre erősödő társadalmi igénynek köszönhetők, mely újraértékelve felismerte a történeti városközpontok jövőben betöltendő - s újjal nem pótolható — szerepkörének fontosságát, és felmérve a múlt pusztításait, felfigyelt azokra a veszélyekre is, amelyek a városiasodás és közlekedés rohamos fejlődésének téves irányú értelmezése miatt napjainkban is fenyegetik ritkuló műemlékeinket. E nagyarányú urbanizációs folyamat eredménye, hogy a XIX. században olyan hatalmasat lendült építőkedv máig bámulatba ejtő mennyiségű alkotásaival viszonylag hihetetlenül rövid idő alatt — fejlesztette világvárossá Európa több nagyvárosát (így pl. Budapestet is), s rajzolta jellegzetes karakterét számos vidéki városképre. A szinte robbanásszerű fejlődés ritkán kímélte a korábbi városszerkezetet s a koncepciójának útjában álló egyedi emlékeket. Bár a múlt század második felében indul szervezett, tudatos műemlékvédelem, még nincs és nem is lehet ereje a fejlődós hitében végzett bontások megakadályozására. A második világháború városokat sem kímélő rombolásai szintén jóvátehetetlen pusztulásokat okoztak a már korábban megtizedelt műemléki együttesekben. A háborút követő általános elszegényedésben sem ,,kedv", sem pénz nem volt az addigra már teljesen lezüllött állagú műemlékek restaurálására. Az általános gazdasági fellendülést követő újabb, jelenleg is folyamatban levő nagyarányú urbanizálódást s a közlekedés példátlan fejlődését kiszolgálni igyekvő törekvések pedig mind gyakrabban vezettek meggondolatlanul a műemlékállományban a korábban említettekkel szinte azonos mértékű károkhoz. Az elmondott veszélyek tudatos felismerése szinte „beérlelték" a történeti városmagok védelmében kezdeményezett munkákat. Műemlékekben, műemléki együttesekben Buda mellett Sopron a leggazdagabb városa hazánknak. Ez is indokolta, hogy a budai várnegyed lakóházai után Sopron védett belvárosának rekonstrukciójára kerülhetett sor. A város egyedülálló értékeinek s a jelenleg folyó munkák természetének, gondjainak jobb megértéséhez úgy vélem, szükséges először „átlapoznunk" a város építésének történetét: alakulásától virágzó fejlődésén át a XIX. században induló s a közelmúltig számítható hanyatlásáig. A római birodalomba Pannónián át vezető Borostyánkő út mentén az I. században alakul, majd fejlődik virágzó kereskedővárossá Sopron — akkori nevén Scarabantia. A III. században épült, őrtornyokkal erősített, átlag 3,5 m vastag városfalai a provincia kiürítése után is védelmet nyíijtottak az itt megtelepedőknek, s a X. században gerendavázas szerkezetű égetett agyagsánccal kiegészítve adtak biztonságot az államalapító magyaroknak. A még mindig tekintélyes méretű római falmaradványok javításával, pártázatos felépítésével, belső és külső oldalán egy-egy újabb falgyűrűvel, vizesárokkal, két megerősített kapujával épült ki a középkorban a városmag védelmi rendszere. E városfalak nagy része — házak közé rejtve, beépítve, majd előbukkanóan — ma is körülöleli a városközpontot. A III. századi védőmű tehát determinálta Sopron XIV. századra kialakult máig élő városmagjának formáját, nagyságát, arányait is, és visszahatott a középkori város szerkezetére, út vezetésére. A középkori telekosztás döntő zömmel napjainkig érvényes, s az épületek többsége is középkori eredetű. A város szerkezeti vizsgálata és az épületfeltárások kirajzolják a jellemző főbb építési periódusokat. Az utcavonalra merőlegesen álló telkeknek csak egy részét lefoglaló egykor oromfalas épületek még a középkorban bővülnek az utca vonalával párhuzamos szárnnyal, s az utcakép jellegzetesen zárt sorúvá válik. A középkori egytraktusos beépítést organikusan fejlesztik tovább az utódok. A későreneszánszbarokk átalakítások a differenciáltabb alaprajzi igények kielégítésére szolgálnak. A gyakran újabb szárnyakkal is toldott épületek loggiás függőfolyosós traktusbővítése súlypontba helyezett új lépcsőházzal biztosítja az épületek udvar felőli oldalán a szárnyak szintenkénti fedett összeköttetését, melynek nyomán funkcionálisan jobban kihasználható, szervezettebb alaprajzi kialakítás vált lehetővé. A megváltozott alaprajz a homlokzaton is 19 Magyar Műemlékvédelem 239