Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

BEVEZETŐ - Dercsényi Dezső: A magyar műemlékvédelem 100 éve

helyreállításoknál is éreztette hatását, helyreállítást tervező építészeink merészebben nyúlnak a kérdéshez, ha a régi épület bővítése, környezetében való építkezés szüksége felmerül. Nehéz helyzetben vagyunk azonban akkor, ha a fenti elvek gyakorlati megvalósítását, ahogy eddig tettük, egy jellegzetes példával akarnánk illusztrálni. Az elöljáróban felvetett problémák sokrétűsége ugyanis aligha jelentkezik egy épületen. A régészeti kutatás elsősorban a várak és a templomromok feltárása kapcsán hozott számottevő eredményt, sőt a magyar iparművészet, az anyagi kultúra megismerése terén egész kivételes mennyiségű és minőségű anyagot. A falkutatások legjelentősebb eredményei a lakóházakon és a templomokon mutatkoznak. Mindkét területen megvan az élménykeltő bemutatás lehetősége, de csak a városméretű műemlékvédelemben érzékelhető a régi és az új együttélésének előbb kifejtett koncepciója. Úgy véljük azonban, hogy két példán, a visegrádi együttesen és Sopron védett belvárosának helyreállításán érzékeltetni tudjuk jelenlegi módszereinket és eredményeinket is. Visegrád mint műemléki együttes nemcsak a magyar történelemben játszott kiemelkedő szerepet, hanem itt a IV. századtól a XVI. századig jelentős műemléki anyag maradt ránk. Szabálytalan alakú római Castrum a Sibrik dombon, melyet csak Soproni Sándor feltárásából ismerünk, de egyik saroktornyának használata a IX. században, majd a magyar honfoglalás után (ez lehetett a Képes Krónikában említett torony, ahová Salamont bebörtönözték) a régészet eszközeivel bizonyítást nyert. Alatta a völgyben fekvő XI. sz. közepi bazilita kolostort is csak feltárásból ismerjük, de a XIII. sz. második félében emelt lakótorony, melyet ma Salamon-toronynak nevezünk, a helyreállítás módszerét illetően kemény próba elé állította a tervezőket

31 (5. kép). 10. kép. Visegrád. A királyi palota díszudvara (XV. sz.). A helyreállítás előtt