Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

BEVEZETŐ - Dercsényi Dezső: A magyar műemlékvédelem 100 éve

7. kép. Visegrád. Salamon-torony. Az ideiglenes állapot 8. kép. Visegrád. A Salamon-torony a helyreállítás után menye szerint hiányoztak a hasonló munkálatok előfeltételei, egyszerű vasbeton födém készült. A modern szerkezetek alkalmazása (a kápolna boltozata egy rejtett vasbeton födémre van felkötve) s ahol az indokolt volt, mint az előbb említett teremben, megmutatása is a korszerű helyreállítási gyakorlatnak, máig helyesnek tartható példája. Ugyanúgy, mint az az újítás, hogy a kiegészítések külön e célra készült vékony téglából készültek, így a szemlélő hiánytalan térélményt kapott, de még a laikus is könnyen megtudja különböztetni, mi az, ami ránk maradt, s mit tett hozzá a restauráló építész. Esztergom pompás trecento és quattrocento freskói indokolták, hogy a korszerű falképrestaurálási elveket olasz szakember munkája nyomán ismerjék meg Magyarországon. A képzőművészeti emlékek restaurálása, ha lehet, még súlyosabb helyzetben volt ez időben Magyarországon, mint az építészeti helyreállítások. A freskók konzerválás helyetti átfestése állandó gyakorlat volt, így Mauro Pelliciöli milanói restaurátor meghívása, mellette dolgozó fiatal magyar szakemberek kiképzése az egyetlen járható út volt e területen uralkodó helyzet megváltoztatására. Pelliciöli különben Esztergomon kívül a jáki középkori freskók és Maulbertsch sümegi remekműveinek restaurálásával is illusztrálta a követésre méltó olasz gyakorlatot. Az a társadalmi változás, ami 1945 után Magyarországon bekövetkezett, természetesen éreztette hatását a helyreállítás méxlszereiben is. Míg azonban — mint már láttuk új törvényt és jogszabályokat kellett alkotni, új szervezetet létrehozni, a műemléki anyag megismerése és védelme érdekében új kutatásokat elindítani, addig a helyreállítás módszerét illetően Möller István, Gerevich Tibor és Lux Kálmán, illetve az utóbbi korán elhalt Géza fia által már eredményesen gyakorolt módszerek továbbfejlesztése volt a feladat. A továbbfejlesztés líj kutatási módszerek, a védelemnek egyes műemlékekről az együttesekre, a városméretre való kiterjesztése és a helyreállítás, bemutatás szigorúan tudományos, de ugyanakkor élménykeltő volta, a korszerű építészettel való szoros kapcsolat jelentette. Elöljáróban mindezekről néhány szót. A kutatási módszerek továbbfejlesztésében a régészet és az épületek falkutatása játszott jelentős szerepet. Míg az 1945 előtti régészeti ásatások a műemlék falainak s az értékes leletanyagnak a feltárását célozták, addig ma már a rétegek meg