Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Erdei Ferenc: A nagybörzsönyi Szent István templom helyreállítása

szakasz Közbeiktatásával kialakított, utóbbi nagy vízcsendesítökkel megoldott tetőforma volt (124. kép). A torony övpárkánya, a lábazati tagozatok egyes alsé) kváderfelü léten a fagytól nagyon sok kárt szenvedtek. A külső falak szép arany barna kváderfelü letét sok helyen cementes habarcs „kikenés" tarkította. A belső térbe lépve, a szembeötlő elhanyagoltság látszata mellett a falfelületet, a mennyezetet vakolat és fehér meszelés fedte, a kelheimi padlólapok összetörve, a karzatból csak 3 áthidaló fagerenda és mellvédgerenda maradt meg, a torony feljáró falépcsői, fafödéméi korhadtak voltak (125. kép). A vakolt felület reményeket keltett bennünk a feltárás eredményessége tekintetében. Elsősorban a középkori karzatmegoldásra, festett falképekre gondoltunk, a régészeti kutatástól a padló felbontásaié)! a román kori padlé)szintre, oltárra utak) maradványokat vártunk. Ezt követő helyszíni felméréseink, valamint a feltárások és eredményeinek figyelemmel kísérése során megérlelődött bennünk a helyreállítás módja és mértéke. Elsőd'.eges szempont a beavatkozás mértékének megállapításánál az volt, hogy a tömegben, valamint belső tereiben visszaadjuk ennek a szép kis román kori épületnek azt a hangulatát, mely megközelítően eredetileg is lehetett. Erre minden reményünk megvolt, hiszen az elmúlt évek, századok megkímélték lényegesebb átalakítástól, és ami változás történt az eredeti kialakításhoz képest, az „eredetiségét" összességében nem befolyásolta (126., 127. kép). Visszaállítottuk a szentély eredeti kialakítású fedélszékét, melyre pontos támpontot a keleti toronyfalon megmaradt tetőcsúcsot lezáró (lefedő) kő nyújtott. (Ez a megoldás figyelmet érdemel, hiszen valószínű, hogy egy csúcsban végződő román kori apszis-tetők megoldása általában ilyen lehetett.) Nem valószínű viszont, hogy a szentély főpárkánya fölött az az ereszkiülés és deszkázás - ami a helyreállítás előtt is volt és megtartottunk ilyen mértékű lett volna, de a csapadék távoltartása miatt hasznosnak, alkalmazhatónak ítéltük. A hajó fedélszékének formáján nem kívántunk változtatni. A torony felőli falon látható lenyomat alapján sem volt 45°nál meredekebb hajlása a tetőnek. A hajón párkányt már nem találtunk, így a XVIII. sz. folyamán készített - deszkázott ereszmegoldást változatlan formában hagytuk. Viszont az oromfalak ereszvégződéseinél a vakolat letisztítás során előkerültek olyan párkányt indító, ill. lezáró tagozatok a déli szentély felőli tagozat rozettás díszítésű, melyek egyértelműen igazolják, hogy a templom oromfalai magasabbak voltak, mint a fedés síkja, tehát a héjazat nem fedte az oromfalat. Ezt a megoldást adatok hiányában nem alkalmazhattuk. (Ez is lényeges adat a román kori templomaink szerkezeteinek tanulmányozásához !) A torony fedélszékéhez lényegesebb támpontunk nem volt. Kialakításához elsősorban a tömegek és arányaik voltak a mérvadé)k, magasságát a szétbontott fedélszék magasságában határoztuk meg, lé128. kép. A torony a helyreállítás után 129. kép. A helyreállított szentély