Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

BEVEZETŐ - Dercsényi Dezső: A magyar műemlékvédelem 100 éve

1. kép. Pécs. A székesegyház déli homlokzata a XVI

11. sz. második felében hogy 1883-ban ünnepélyes alapkő letételre kerül sor. így Schmidt a meglevő alaprajzi kontúrokra egy toszkán román bazilikát épített, melynek a kulisszaszerű déli fái a leghangsúlyosabb eleme, és alapelveiben Pollack Mihály tervére megy vissza. Célja a déli homlokzat egységes reprezentatív megjelenése, melyet még a tornyok sem bontanak meg

25 (3. kép). Két momentumot érdemes azonban megjegyezni: az egyik az adott történeti helyzetre jellemző, a második pedig, hogy e stílszerű helyreállításnak eme tipikus példájáról, úgy látszik, már tervezőjének is az volt a véleménye, hogy ez a módszer kései alkalmazása. Schmidt ugyanis a legnagyobb lelkiismeretességgel figyelte meg, mérte fel és rögzítette a román bazilikára vonatkozó adatokat, őrizte meg az előkerült kőanyagot, és annak nagyrészét eredeti funkciójában újra kifaragva el is helyezte. Felmérései alapján a pécsi székesegyházat, annak román állapotát újra lehetne építeni. (A hajó új kazettás mennyezete pl. megközelítőleg az eredeti helyén épült.) Ennek a gondos tudományos munkának alapján tudtuk elkészíteni a székesegyház mögötti kőtárban, afféle opera del' duomoban a hétszáz darabból álló középkori kőanyagból az altemplomi lejáratok, a Szentkereszt oltár csak eredeti darabokból álló rekonstrukcióját. A kőtár arról győzhet meg minden látogatót: az eredeti kőanyag — nyolcvan esztendős hányódás ellenére - alkalmas lett volna arra, hogy az eredeti helyén megtartva és bemutatva hitelesítse a helyreállítást. A második körülmény, amire utalni szeretnénk, hogy Schmidt nemcsak megrendelőinek tett eleget, akik saját koruk műemléki elképzelése szerint állították fel követeléseiket, hanem az egykorú szakirodalom - annak elismerésével, hogy teljes újjáépítés történt — ebben kivetni valót nem talált.

26 Még folytak a pécsi munkák, hiszen csak 1891-ben fejeződtek be, amikor Möller István 1889-ben megkezdte a román stílusú zsámbéki premontrei templomrom konzerválását. Kétségtelen, hogy nem volt kényszerítő igény a kiépítésre, a falunak megfelelőbb helyen volt barokk temploma, a megbízást is a báró Forster Gyula vezetése alatt álló Műemlékek Országos Bizottsága adta. A romhoz nem fűződtek olyan történeti képzetek bármely jelentősnek tartjuk ma a magyar építészet története szempontjából , amelyek valami látványos s a régi dicsőséget visszhangzó helyreállítást követeltek volna. Ennek ellenére úttörőnek kell tekintenünk Möller munkáját, mert ez időben a kontinensen sem ismerünk olyan