Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Gervers-Molnár Vera: A sárospataki r.k. plébániatemplom története az 1964-65 évek ásatásainak tükrében

99. kép. A déli előcsarnok emeleti szintjének konzolos bolt indítása (északnyugati sarok), 1965 100. kép. A déli előcsarnok csigalépcső-tornyának bejárata, 1965 maradványt is találnunk, a sokszögzáródásban a jelenlegi templom keleti zárófalán kívül — négyszögletes téglákból rakott burkolat került elő. Ennek a burkolatnak a lenyomatát megtaláltuk a szentély belsejében is Roycha István sárospataki plébános „in situ" feltárt síremléke (1515)

10 körül (96. kép). A síremlék maga a XV. sz.-i padlószintbe volt süllyesztve, s érdekes módon a XVI. sz.-i egyenes keleti zárófal délkeleti sarka kissé ráépült a síremlékre. Stíluskritikailag ez az építkezés a XV. sz. második felére, a század végére tehető, amit a déli előcsarnok délkeleti sarokpillérén a század elején még jól olvasható 1492-es évszám csak megerősít. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy a falkutatások során előkerült anyag azt bizonyítja, hogy a XV. sz. építkezései nem egyidőben és nem egységes koncepció szerint történtek, noha a legtöbb ismert részlet későinek látszik. A déli nyugati és keleti oldalak ablakai s az északi oldal, két keleti mérműves ablaka méretben, profilozásban és nem utolsósorban kőfaragó jegyekben különböznek az északi oldalon előkerült négy széles ívű ablaktól (104. kép), de különböznek a déli előcsarnok keskenyebb és bonyolultabb profilozású emeleti ablakától is. Meg kell azt is jegyeznünk, hogy a nyolcszöges pilléreken talált kőfaragó jegyek nem egyeznek meg a különféle ablakokon talált kőfaragé) jegy ékkel. Hogy ennek a kevertségnek mi az oka, ma még nem tudjuk. Azt sem ismerjük, hogy milyen egyéb építészeti részt köthetünk a különböző ablaktípusokhoz, melyek határozottan több és különböző építőműhely munkájára utalnak. Az összes lehetséges kőfaragójel összegyűjtése és alapos vizsgálata remélhetőleg közelebb fog bennünket vinni a kérdés megoldásához, s talán a levéltári kutatások is segítenek majd a problémák megoldásában. A datálás alapján a csarnoktemplom építtetője (ha nem építtetői) a Pálóezi család tagjaiból kerülhetett ki. A legújabb ásatások alapján a vár legrégebbi részéről, a Vörös Toronyról is azt gondoljuk, hogy az a XV. sz. második felében épülhetett, vagyis nagyjából ugyanakkor, amikor a plébániatemplom is jelentős mértékben átépült. Nem lehetetlen, hogy ez a két építkezés összefügg, s hogy építtetőikben azonos személyt kell sejtenünk. XVI. SZÁZAD A templom egyik lényeges nagy átalakítása protestánssá válásával egyidőben, a XVI. sz. 30-as, 40-es éveiben történt, amikor Perényi Péter — a vár Mohács utáni új tulajdonosa — kőből épült fallal vette körül Patak belső városát

11 s az erődítménybe magát a templomot is belefoglalta (93. kép). Az új városfal egyik fontos szakasza hozzáépült az egyház északi oldalához (105., 106. kép). A régi gótikus szentély lebontásra került és helyén a csarnok-rendszerű felépítés megtartásával mind