Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

BEVEZETŐ - Dercsényi Dezső: A magyar műemlékvédelem 100 éve

igyekezett segíteni. Az egyikben műfaji, illetve stílusrendben tervezték feldolgozni az anyagot, a második, melyből csak egy kötet jelent meg, egyes emlékek monográfiájának indult.

11 Végül meg kell említenünk, hogy 1945 után a Műemlékek Országos Bizottsága tette közzé az első műemléki jegyzéket, Genthon István—Zakariás G. Sándor: Budapesti műemlékjellegű építményeinek jegyzéke c. kiadványt 1949-ben. Gyökeres fordulat állt be a műemlékek nyilvántartása területén is 1949-ben. Mindenekelőtt az új jogszabály alapján megindultak a műemlékké nyilvánítások, elsősorban Genthon István munkájára támaszkodva, s ugyanennek alapján kezdődött meg a védett emlékek nyilvántartása is. Döntő jelentőségűnek tartjuk az egész magyar műemlékvédelem szempontjából, hogy a Magyar Tudományos Akadémia, híven e téren szerzett nagy hagyományaihoz, 1951-ben közzétette Genthon István kistopográfiáját.

12 Aki e korszak műemléknyilvántartási, topográfiai munka fejlődéséről akar bizonyságot szerezni, ajánljuk, hasonlítsa ezt a kiadványt össze háromkötetes második kiadásával.

13 Nemcsak a képekkel és bibliográfiával való bővülés a jelentős, hanem az anyag mennyiségi gyarapodása. Ebben a vonatkozásban a Városképi és Műemléki Vizsgálatok jelentettek igen nagy segítséget. 74 települést vizsgáltak át és dokumentálták leírásban, fényképben és térképen a védelemre méltó műemléki és városképi emlékeket. A vizsgálatokat az Építésügyi Minisztérium végeztette a városrendezési tervek előkészítéseként. Ezzel egyidejűleg Budapesten a BUVATI műemléki szakosztályán metodikai szempontból is nagy jelentőségű munka készült a főváros emlékeinek nyilvántartására.

1

'

1 A Genthon-féle kistopográfia, a műemléki és városképi vizsgálatok, valamint a nagy topográfia (melyről később még szólunk) lehetővé tette, hogy az ország védett műemléki anyaga hivatalos jegyzék formájában megjelenhessen.

15 Miután a jegyzék hivatalos használatra készült, beosztása az építésügyi hatóságok (megyék, járások, városok) szerint történt, az utcák betűrendjében leírt emlékekre vonatkozóan csak a legszükségesebb adatok regisztrálására szorítkozik (utca, házszám, helyrajzi szám, az emlék meghatározása, stílusának, korának megjelölésével). A műemléki jegyzék közzétételével megindulhatott annak revíziója is. A felvételek a dolog természetéből folyólag nem történtek országosan egységes szempontok szerint, hiszen részben Genthon-féle anyagra, részben a műemléki vizsgálatokra, illetve a szakirodalomra támaszkodtak. Míg a revíziónak elsősorban az egységes szempontok érvényesítése volt a célja, a művészi vagy történeti értékét elvesztett emlékek kiszűrése, több momentum pedig a jegyzék bővítését tette szükségessé. Az új, revideált jegyzékben már teljes értékűen helyet kaptak a népi építészet és a legújabb kori építészet és történet kiemelkedő jelentőségű emlékei is. Mindkét kérdésről éixlemes néhány szót szólnunk. A népi építészet műemléki szempontú szervezett kutatása csak az ötvenes évek végén indult meg. Korábban az igen jelentős néprajzi vizsgálódások eredményei fontos megállapításokat hoztak a magyarországi háztípusok fejlődésére és tájegységenkénti szétválasztására, a falu építkezéseire általában, egyes telkek, porták elrendezésére, nem utolsósorban a díszítő művészet e téren való alakulására, de műemléki szempontból ezek a kutatások csak kevéssé voltak hasznosíthatók. Az Országos Műemléki Felügyelőség évi 300 — 400 falu módszeres átvizsgálásával igyekezett megállapítani a település fejlődésére vonatkozó jellemző építészeti tényeket és kiválasztani azt a védendő emlékanyagot, amit akár a helyszínen, vagy szabadtéri múzeumba szállítva, vagy műszaki és fényképfelvételekkel dokumentálva meg kell védeni. PCzzel az évtizedes munkával sikerült csak kiegyenlíteni azt a szakadékot, ami a grand art és a népi alkotókészség emlékanyagának feldolgozásában 1945-ig jelentkezett. Elvi jelentőségű a legújabb kori emlékanyag védelmének kérdése. Láttuk, Gerecze 1711-ben húzta meg a határt, Genthon a maga gyűjtését eleinte 1850-ig terjesztette ki. A városképi és műemléki vizsgálatok ezt is túllépve a XX. sz. elejéig vették jegyzékbe az épületeket. Kétségtelen, hogy a műemlékké válás folyamata állandóan tart, és gyakorlati szempontok is szólnak amellett, hogy az emlékanyag védelem alá vonását a lehető legközelebb hozzuk a mához. Ezt indokolja az a körülmény is, hogy a magyaros szecessziónak századfordulón készült épüléteit, a premodern építészet két háború közötti emlékeit ugyanúgy vagy még jobban fenyegeti az átépítés, a megsemmisítés veszélye, mint a középkori vagy barokk emlékeket. Jelenleg a magyar műemlékvédelem védettként tartja nyilván egészen a IT. világháborúig épült jelentős objektumokat, figyelembe véve azt a nemzetközi szokást, hogy élő építész alkotása nem kerül a védettek közé. A védett anyagban természetesen nemcsak művészi értékű, hanem történeti jelentőségű emlékek is szerepelnek: nagy történeti események színhelyei, költők, tudósok szülőházai.