Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Ferenczy Károly: A sárospataki r.k. plébániatemplom műemléki feltárása és helyreállítása

tély helyén két boltszakasszal meghosszabbítják a háromhajós csarnoktemplomot, mindkét tengelyre szimmetrikus téglalap alaprajzot teremtve. Az új falakba áthelyezik a régi szentély alacsonyabb mérműves ablakait, miközben bolygatatlanul helyükön hagyják a saroktámpilléreket. A templom átépítése egybeesik a városfal megerősítési munkáival, és kölcsönösen kihat egymásra. A 100 cm széles városfalat belső, újabb 160 cm-es falvastagítással kétszeresére növelik. E falvastagítás azonban a templom hosszában már a karzatkialakítás figyelembevételével valamivel szélesebb (190 cm) falazattal történik, ill. a két boltszakaszos bővítésnél 270 cm falvastagítás (190 cm-es városfalbővítés -+- 80 cm templomfalszélesség) épül. A régi karcsú pillérek elé erős, 125 cm széles 75 cm vastag elszedett falpilléreket emelnek. Az új pillérsor mindenekelőtt a karzat létesítéséhez kellett, de az új boltozat tartását is biztosította. A karzatot a pillérek között boltív fogta alá, míg a pilléreknél előugró golyvázott részeket lebegőboltozatok tarthatták. A pillérek kiépültek az E-i belső városfal karzatszintje felett is kb. egy méteres karzatszűkületeket teremtve. A pilléreket körülölelő, erősen mozgalmas, cikcakkos karzatfolyosó az ÉK-i falazatokban talált boltozatlenyomat tanúsága szerint keskeny volt (kb. 1 méter széles). Mellvédjét nem ismerjük, de miután faragott mellvédkő nem került elő, feltehetően falazott vagy fából szerkesztett megoldás volt. A templom alaprajzát figyelembe véve a karzatra felvezető lépcső, esetleg lépcsőpár a főhajó végfalainál állt, de megközelíthetőnek kellett lennie a D-i oratórium emeletéről is. Az átépítés során a D-i rizalitépítmény emeleti oratóriumát leválasztják a templom terétől. Az egyik falpillér fele ugyanis belemetsz a nyílásba, mégpedig egybeépítve az egyidejűleg befalazott szabadnyílás kitöltő falával. A befalazáskor kibontották a mellvédkorlátot, és valószínűleg csak egy kisméretű ajtót hagytak az emeleti helyiség és a karzat közötti átközlekedésre. A templomot egységesen újraboltozták, feltehetően az ásatás során előkerült nagyszámú, erőteljes, egyszer hornyolt gótikus bordákkal. A boltvállakat kb. 75 centiméterrel megemelték, mint azt a többiek analógiájára felépült, de már reneszánsz vonalazású függő fejezettel ellátott két újabb pillérpár és a falpillérek magassága is tanúsítja. Feltehetően ekkor ékelték a régi pillérek közé a ma is látható későgótikus hosszanti kőhevedereket. Hogy az új boltozat bordái miként csatlakozhattak a pillérekre, azt már nemigen lehetett rekonstruálni. A fehérre meszelt csupaablak templom négyszögletes piros téglaburkolatát a hajóban a korábbi padozatra helyezték, viszont az új toldalékban 56 cm-rel megemelt szintre fektették. A templom mellett továbbra is ott állt a különálló harangtorony, használható állapotban lehetett a rotunda, de a cinteremfalnak már csak rövidebb szakasza tölthette be rendeltetését. Nagyobb változás csak a várfalvastagítás miatt lebontott iskolaépületnél és a szentély mögötti részen következett be. A főutca tengelyében álló városkapu a templomtól kb. 8 méterre törte át a városfalat, és kezdetben a várárok „szárazhídján" át vezető út töretlen egyenes vonalban vitt a várba. Később a járatfolyosós belső városfal megépítésével az út kocsiforgalmát a falszorosban való elkanyarodásra késztették. A templomhoz csatlakozó belső falban mindössze kis gyalogkaput hagytak a támpillér szomszédságában, és a kapuk védelmére ék alakban előugró bástyát emeltek. A templom mögötti falszoros szemmel tartására a templom K-i falában szemmagasságban 3 db figyelőablakot törtek. A városfalépítkezés területén visszabontották a cinterem falát és feltöltötték a terepet. A fenti építkezés zöme a XVI. század közepén valósulhatott meg: a templom átépítésére és a külső városfal megerősítésére az 1530-as, míg a belső városfal emelésére az 1540-es években kerülhetett sor. V. A TEMPLOM VISZONTAGSÁGOS XVII —XVIII. ÉVSZÁZADAI (71. kép) A körülmények megváltozását, az épület „hányattatásának" történetét mi sem érzékelteti jobban, mint az az egymásba halmozódott törmelékréteg, amely különböző vastagságban három évszázad alatt másfél méterrel megemelte a templom padozatát, törmelék közé fullasztva a XIV —XVI. századig lényegében változatlan padlósíkon álló pillérlábazatokat. A XVII. század közepére 40, végére 60 cm-el emelkedett a padlószint. A XVIII. század fordulójára eltűnt a plintosz. A század végére láthatatlanná váltak a sarokprizmák. 1820-ban már csak a keskeny lábazati párkány látszott ki, majd az 1800as évek viszonylag békés évszázada után az 1915. évi +5 cm-es feltöltés temeti el jeltelenül a templom és a pillérek talpköveit. A törmelékrétegek omlások, bontások, tűzvészek, átépítések és helyreállítások hírmondói. A XVII XVIII. századi ábrázolások a D-i rizalitépítmény felett lendületes vonalvezetésű toronysisak látványára hívják fel a figyelmet. A leírások beszámolnak róla, hogy az 1640-es években két falazott szinttel megemelték a D-i rizalitot és toronysisakot ácsoltak a tetejére. Az oratórium emeleti falán található szerkezeti gerendafészkek arról tanúskodnak, hogy lebontották a csillagboltozatot és fafödémmel több szintre osztották az emeletet. Az új harangtorony létesítésére minden bizonnyal a campanile használhatatlanná válása adhatott okot. A XVII. század folyamán — egyes adatok szerint 1644-ben, más adatok szerint 1686 után a városfalat a templom hosszában kváder burkolatú lábazatos fallal köpenyezik, és az utolsó két axisban az ablakok alatti falat belül megvastagítják. 1671 — 84-ig a templom falán tátongó két hatalmas kapun át bonyolítják le a város templomteréből ellenőrzött forgalmat. A kapuk létesítésekor megbontották az É-i várfal karzatát és a D-i karzatfolyosót is.