Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

BEVEZETŐ - Dercsényi Dezső: A magyar műemlékvédelem 100 éve

mokban (főként vidéken) működő szakemberek magukénak tekintették a műemlékvédelem feladatát is, felügyeltek a területükön levő védett emlékanyagra, s beépítették állandó kiállításuk anyagába mint az adott terület, település történetének építészeti emlékét. Az intézkedés hátrányos oldala akkor tűnt elő, amikor a Központot 1953 februárjában feloszlatták, s a műemléki szervezet öt éven keresztül csak mint gyakran változó más intézmény része működhetett, így félévi intervallum után, amikor a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya intézte a műemléki ügyeket, az újonnan alakított Építészeti Tanácshoz került e feladat, szervezetileg mint az Építészeti Tanács Titkárságának műemléki csoportja. A Tanács azonban rövidesen beolvadt az Országos Építésügyi Hivatalba, s ekkor annak csoportjaként működött a szervezet 1956-ig. Ez évben ugyanis a hatósági feladat megtartásával az operatív szervezetet az Építésügyi Minisztérium vette át, és a Budavári Palota helyreállítását irányító Várgondnoksághoz csatolta. 1957 elején az Országos Építésügyi Hivatalt megszüntették, és a műemlékvédelem teljes egészében az építésügyi tárca keretébe került. Mielőtt ennek a máig is fennálló és a fejlődés eddig nem remélt lehetőségét nyújtó helyzetnek ismertetésére áttérnénk, röviden össze kell foglalnunk ennek a fél évtizedes fejlődésnek eredményeit és nehézségeit. Határozott eredménynek kell tekintenünk a műemlékvédelem és az építésügy összekapcsolását még akkor is, ha ennek koncepcionális kifejlesztése 1957 után történt, alapjait a tárgyalt időpontban rakták le. Jelentős tekintélyt adott a műemlékvédelemnek az a körülmény, hogy mind az Építészeti Tanács, mind pedig az Országos Építésügyi hivatal a Minisztertanács közvetlen szervei voltak. Számos kezdeményezés történt ez időben: a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja keretében megkezdett műemlékké nyilvánítások teljessé tétele, amennyiben ezt a kifejezést e témával kapcsolatban helyes használni: befejezése. A Városképi és Műemléki Vizsgálatok 74 településben történt elvégzése és a saját kivitelező szervezet magjának megalkotása. Az önálló műemléki szervezet hiánya éppen ez utóbbi kérdésben jelentett szinte áthidalhatatlan nehézséget. Az Építészeti Tanács építőművészeti, az Országos Építésügyi Hivatal művészeti és gazdasági szempontból egyaránt csak a limiten felüli beruházásokkal foglalkozott, ami százmilliós nagyságrendű létesítményekre vonatkozott. Ugyanakkor műemléki csoportja ez időben 2 3 millió között mozgó saját hitelét kellő szakkapacitás hiányában saját tervező, még inkább kivitelező részlegével használta fel. Ennek az ellentmondásos helyzetnek megoldása volt az operatív feladatoknak az építésügyi tárcához való áttétele, melyet mint említettük, 1957-ben az egész ügykör átadása követett. Abban a helyzetben elsőrendű feladat volt az önálló műemléki szervezet megalkotása, ami még 1957-ben megtörtént, és e szervezet kifejlesztése, ami kereteit tekintve néhány éven belül kialakult, de bizonyos vonatkozásban még ma is fejlesztésre vár (pl. a restaurátor-műhelyek). Ugyanekkor alakult meg a Budapesti Műemléki Felügyelőség, mely 1965-ig az Építésügyi Minisztérium, azóta az Országos Műemléki Felügyelőség szakirányítása mellett a Fővárosi Tanács keretében működik. Közismert, hogy az új szervezet, az Országos Műemléki Felügyelőség az építésügyi tárca legkomplexebb intézménye. Ellátja a jogszabályok által ráruházott hatósági feladatokat, tudományos intézetszerűen végzi a régészeti, művészettörténeti kutatásokat és a védett anyag nyilvántartását, saját tervező és kivitelező apparátusával biztosítja a korszerű műemléki helyreállítási elvek gyakorlati megvalósítását. Nem volt kisebb feladat a lényegében kultúrpolitikai célkitűzésű műemlékvédelemnek az építésügy keretébe való szerves beillesztése oly módon, hogy mindkettő, a műemlékvédelem, de az építésügy is egyaránt hasznát lássa. A műemléki jogszabályokat ez időben még adottnak kellett tekinteni. Továbbfejlesztésük a teljes koncepció kialakítása nyomán a különböző építésügyi jogszabályok keretében vált lehetővé. Az építésügy és a műemlékvédelem több szállal kötődik össze. Az emlékanyag teljessége az építésügyi eljárások, az építési engedélyek és tilalmak keretében védelmezhető a legeredményesebben. Jelentősebbnek tartottuk azonban a műemlékvédelem és az urbanisztika szoros együttműködését. Ügy véltük, hogy még a helyreállításnál is jobban gondoskodunk a műemlékek sorsáról, ha célt és rendeltetést biztosítunk számukra a jövő városában, ha környezetüket úgy alakítjuk ki, hogy maximálisan biztosítsák művészi értékeik megjelenését a településben. A falvak, városok rendezési tervei viszont biztos történeti alapot nyernek, ha gondoskodunk a település múltjának építészeti emlékeiről. Az építési hatóságok, a városrendezés legfőbb irányítója az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszter lévén, ugyanannak az irányítása alatt álló műemlékvédelem eredményes fejlesztése előtt nagy perspektívák nyíltak. lo