Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Czeglédy Ilona – Sedlmayr János: A csengeri református templom

72. kép. A templom északkelet felől rajzoló keze az általa készített indaszegélyeken figyelhető meg leginkább, amelyek rajza messze különbözik a segéd nehézkesen megrajzolt mintáitól. A mezők rajza ugyancsak könnyedén és helyenként nagy változatossággal készült, noha a figurális ábrázolásokból kitűnik, hogy igazi területe a magyaros stilizált növényminták variálása és nem a valamire utaló ember, illetve jelenet ábrázolása. A jelenetek kedvesen naivak. A növény mintás ábrázolásokban döntő súlyban a tulipán szerepel, de fel lehet fedezni a gabona, a tűlevelűek stb. stilizált ábrázolását is. Megfigyelhető továbbá, hogy az egymás melletti mezők ugyan szoros rokonságban vannak, aztán egy egészen más alaptéma kisebb variálása következik (egy-egy nap munkája lenne ?). A XIX. század közepén a templomhajó déli és északi oldalához igénytelen megoldású bővítést építettek négyszög alaprajzzal, födémmel és kompolt nyeregtetővel. E fülszerű toldalékok bántóan megváltoztatták e templom középkori, illetve XVIII. század eleji tömegét. TÖRTÉNETI ADATOK ÉS KUTATÁSI EREDMÉNYEK Már a XIX. század közepéről vannak olyan feljegyzések, amelyek őskori, illetve feltehetően császárkori leletekről szólnak, melyeket Csenger faluban találtak. ,, . . az alatta folyó Szamos partban olykor-olykor hamvedények és régi pénzek találtatnak." Az első oklevél, amely a falu nevét említi, 1239ből való. Közelebbit sajnos ebből nem tudunk meg a településről. A XIV. század elejéről való (1322) az a már terjedelmesebb oklevél, mely szerint András erdélyi püspök fakápolna építésére ad engedélyt Csenger ben, azzal a kikötéssel, hogy az új templom nem csorbítja a Jánosi (Csengerjánosi, a terület ma a faluhoz tartozik) Szent Margit egyház jogait. „Mi András Istennek és az Apostoli Széknek kegyelméből erdélyi püspök adgvuk emlékezetül, kiknek illik, hogy mi a gondolása révén a Chengeri népnek ájtatosságát és az ő lelki hasznokra vigyázván János Mester, Ivaniszy Péter fiának alázatos kérésére és ájtatos esedezésére különös kegyelmünkből megengedtük, hogy Chenger helységben fából kápolnát az Isteni tiszteletnek növekedésére, Szt. Margit tiszteletére építtetett anya Templomnak sérelme nélkül építhessen, ugy hogy Szt. Margith Templomának Papja az emiitett Kápolnának tisztjét viselvén mindenkor azon kápolna emiitett Szt. Margit templomához, mint anyához tartozzon . . . ." Valószínűleg a XIII. századtól kezdve a Csaholyi család birtoka Csenger (okleveles adat 1429ből való, de mint régi birtokosokról beszél a Csaholyiakról). A XVI. századi forrásokban és adóösszeírásokban a Csaholyiak mellett a Melith, Sulyok, majd a Kapy és Prépostváry családok nevei is előfordulnak. A birtok megosztódott, a birtokosok protestánsok lettek. Ez a vidék egyik fő területe a terjeszkedő reformáciémak. Temploma máig megmaradt reformátusnak. A templom reformátussá válásáról szóló legendát a történeti tények is alátámasztják. Csaholyi Imre Katalin leányát Petricsevich Horváth István vette el, a családnak ez a katolikus ága kihalt. Csaholyi Annát a református priberi Melith Péter vette el, és a birtok, a kegyuraság a Melithek kezén öröklődött. Ismerjük néhány XVI. századi csengeri pap nevét is: Batizi András 1527, Kopácsi István 1542, Bogárzy Demeter 1559. 1570-ben zsinatot tartottak a templomban. A fonások szerint azután a templom háborítatlanul állt, amikor tűz pusztítja el a fából levő részeit, harangjai lehullanak, megolvadnak. „Az 1707. évben a Magyar Strása veszélyt árasztó háborús idő külön szaka ezt is tűzvésznek kitevé, amidőn fából alkotott részei elégvén, tornyából a három harangok is lehullottak, közülük egy elis olvadt." Emellett bizonyít a feltáráskor talált vastag égésréteg, a megmaradt kőfelületek tűz okozta rongálódása is. Romjaiból 1713-ban építtette újjá templomunkat a Lechsei Sulyok család, akik egy északi mellékhajót is toldottak az egyhajós templomhoz, áttörve a sekrestye nyugati falát. „Romlott állapotban vala a Templom tornyostól 1 713-ig a midőn a tek. Lechsei Sulyok család által az éjszaki oldalával kitoldatott, ínegfedeleztetett, az Egyház köl-