Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Kozák Károly: A szigligeti vár 1965-66. évi feltárása

279. kép. G. Turco távlati képe 1569-ből A VÁR TÖRTÉNETE Szigliget nevét a szeg és a liget szavak összevonása révén kaphatta a XII—XIII. században. A szeg szó abban az időben hegyeset, valamibe nyúlót, félszigetet is jelentett.

3 A Balatonnak 280. kép. G. Turco hadmérnök alaprajza (1569) Tapolcáig felnyúló öblei között félszigetként helyezkedett el Szigliget hegyes-dombos területe, amely már az őskorban is lakott hely volt. Az őskori emlékek mellett kelta, római és népvándorláskori leletek is ismertek Szigliget területéről.'

1 A falu területén három hegycsoport áll. A falu felett magasodó (230 m) Várhegyen állnak a középkori vár romjai. IV. Béla 1260-ban kiadott okleveléből tudjuk, hogy Szigliget először királyi birtok volt, amely a zalai vár joghatósága alá tartozott. Később - a XI —XII. század fordulója táján — a környéken nagy területeket birtokló Atyusz-nemzetség tulajdonába került, majd a XIIT. század második felében Kalián ispán birtokolta rövid ideig. Halála után a birtok visszaszállt a király tulajdonába. Az említett oklevélben olvashatjuk, hogy a király a Balaton egy szigetét a pannonhalmi apátnak adományozta várépítés céljából. Favus apát rövid idő alatt felépíttette a várat, amelynek a Pannonhalma, Bakonybél, Tihany, Szigliget, Zalavár és Somogyvár körül fekvő apátsági birtokok közti kapcsolat szempontjából szánhatott fontos szerepet. A király a ,,jó és hasznos"-nak mondott várat felépítése titán más birtokok fejében — visszacserélte a bencésektől. A két év alatt felépült vár (1262) nem lehetett túlságosan nagy, de a környéket is érintő belviszályok leküzdése szempontjából nem lehetett jelentéktelen. A csere tényét egy 1262-ben kiadott oklevél rögzítette.

5 A királyi tulajdonban levő várat a Hédernemzetséghez tartozó III. Péter veszprémi püspök 1275 — 1289 között elfoglalta,, s a Pok-nemzetség itt őrzött kincseit Veszprémbe vitte. A miseruhákból, zászlókból, elefántcsontszelencékből és kristálykövekből álló értékeket a nemzetség csak a XIV. század elején kapta vissza a püspökségtől. A kor szellemére jellemző, hogy a szigligeti vár kapitánya sem használt más módszereket, Egy 1300-ban keltezett oklevél arról ad hírt, hogy a szigligeti várnagy, Acintus fosztogatja a környék lakosait, akik között egy védtelen asszony is volt. Egy Mihály nevű alvárnagyot meg azért közösített ki a veszprémi püspök az egyházból, mert bántalmazta a tapolcai plébánost és káplánját, a püspöki malmot pedig elfoglalta.

6 A szigligeti vár a XIV. század közepe táján a Pok-nemzetség mórichidai ágának kezébe került, akik már a XIII. század közepe táján birtokosok a környéken. (A Szigligettel határos birtokot a családnak az a Móricz nevű tagja kapta, aki a Sajó melletti csatában megmentette IV. Béla életét, Móricz később is nagy szolgálatokat tett a királynak, akitől nagy birtokokat kapott. Móricz fia Miklós Hegymagast kapta jutalmul a nagyszombati csatában tanúsított hősies magatartásáért.) Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a XIII. században már Szigligeten is lehettek birtokai a családnak. így kerülhettek a nemzetség kincsei is a szigligeti várba. Miklós unokáját, Simont, már a vár birtokosaként említi egy 1348-