Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Borsos Béla: A „magyarországi műemlékek ideiglenes bizottságának” működése és a gyűjtemények kialakulásának kezdete

Elkészülnek az első, sokszorosított felvételi ívek magyar, majd később az erdélyi— szász munkatársak egy részének kérésére német nyelven is (18—21. kép). Az íveket csak kis számban sokszorosítják, és így a munkatársak igénybejelentései alapján csak a szükséges mennyiségben küldik ki őket. A visszaérkező felvételi íveket a levéltárban, a mellékelt rajzokat, térképeket, fényképeket pedig a rajztárban helyezik el. így tehát ezzel megvetik a későbbi gyűjtemények alapjait. Azokat a munkatársakat, akik a felszólítást elfogadják, később mint a Bizottság „állandó kültagjait" tartják nyilván. A kültagok számát vizsgálva feltűnik, hogy azok egy műemlékkataszter felállításának hatalmas feladatához mérve milyen kevesen vannak. Nem szabad azonban elfelednünk, hogy bár a történelmi Magyarország területe a maihoz viszonyítva megközelítőleg négyszeres nagyságú, és e terület összehasonlíthatatlanul gazdagabb nagy műemléki értékekben, mint a mai, a kor felfogásának megfelelően akkor a „műemlék" fogalma sokkal szigorúbban körvonalazott lévén, abba csak nagyon kevés építészeti emléket számítanak bele. Az érdeklődés gyújtópontjában két nagy emlékcsoport, az antik és a középkori áll. Az utóbbit szigorúan lezárják a késő gótikus műalkotásokkal. Csak később fordul a figyelem a renaissance felé, ennek is csupán a „stylszerűség" szempontjából kifogástalan reprezentatív példáit tartják érdeklődésre érdemesnek. Kirekesztik tehát a kései provinciális kisugárzások vagy a népművészet és úri művészet határterületeinek számunkra ma oly sokatmondó és gazdag világát. A török hódoltság hazai műalkotásai is csak a 80-as évektől kezdve keltenek figyelmet. Ezekkel azonban végleg be is zárul a szűk kör, mindenestől kívül rekesztve magán a barokk és klasszicista műalkotásokat. Ezek csak a csúcsíves építészet bámulatos „stylszerűségét" zavaró kellemetlen járulékok, amelyek leoperálásuk, eltávolításuk alkalmával még rajzi vagy fotográfiai megörökítésre sem érdemesek. A fentieket, továbbá a „kültagok" bámulatos lelkesedését figyelembe véve megérthetjük, hogy sikerrel kísérlik meg az akkor műemléknek tartott emlékek adatainak összegyűjtését. 1880-ból maradt ránk a kültagok listája, amely az alapítás óta elhaltakkal együtt 32 személyről ad hírt.

27 Személyi összetételük nagyon változatos. Nagy részük plébános, de van közöttük tanár, néptanító, festőművész, földbirtokos, hivatásos történész stb. Társadalmi állásukat tekintve megtaláljuk közöttük az akkori társadalmi létra legkülönbözőbb fokozatait, a bíbornoktól a szegény néptanítóig. Külföldi kültag csak egy van, Schmidt Frigyes, a kor európai hírnevű építésze, a bécsi városháza, a Bécs-Fünfhaus-i, a klosterneuburgi templom, a zágrábi tudományos akadémia építésze, aki a pécsi székesegyház átépítését is irányította.

28 Az ő esetében a ,,kültag"-gá való kinevezés inkább érdemeinek tiszteleti tag vagy akadémiai levelezőtag-szerű elismerésének számít. A legtevékenyebb kültagok Gózon Imre néptanító, Jedlicska Pál Pozsony megyei plébános, a kitűnő helytörténész, a Kiskárpátok vidékének monográfusa, Könyöki József pozsonyi tanár, Myskovszky Viktor kassai rajztanár és Storno Ferenc Sopronban. Az utóbbi háromnak működése különös jelentőségű számunkra a levéltár, tervtár, fényképtár alapvetése szempontjából. Ezzel később részletesen foglalkozunk. A gyűjtemények között a kézikönyvtár szaporodik eleinte a leglassabban. A Bizottság tagjai ritkán keresik fel az irodát, ahol ezt a kis kézikönyvtárat őrzik. Nagy magánkönyvtáraik otthon bármikor rendelkezésükre állanak, az Akadémián, Nemzeti Múzeumban megtalálhatnak minden szükséges könyvet. Ezért aztán az első költségelőirányzatban engedélyezett 500, —Ft-ot is csak az 1873-ik év derekára költik el, akkor sem teljes egészében. Az első 419,— Ft 85 kr-t kitevő számlát június hónapban fizetik csak ki Kilián Frigyes pesti egyetemi könyvárusnak, aki azután évek hosszú során át a Bizottság fő könyvbevásárlási helye, mondhatnánk házi könyvkereskedője.

29 A számla is az iratok között található. Néhány érdekesebb tétel az első bevásárlás anyagából: „Orbán: Székelyföld leírása 15 Ft, Jahrb. v. Central Commission f. Baudenkmal. I. 5 Ft 40 kr, Biblia Sacra 5 Ft, Herald. Musterbuch 2 Ft 16 kr, Archaeol. Zeitung v. Curtius 1868- 73. a 7 Ft 20 kr = 43 Ft 20 kr, Századok 1867-73. a 6 Ft = 42 Ft." Az 1873-ik évi költségelőirányzatba Henszlmann a könyvtár szaporítására már csak 300 Ft-ot állít be.

30 Az első hónapokban nehezíti a helyzetet az is, hogy nincs megfelelő személy, aki a könyvtárral és általában a gyűjtemények alapvetésével és rendbentartásával járó sok fáradozást vállalni tudná. Erdy Kálmán, akinek ez lett volna egyik főfeladata, nagyon sokat betegeskedik. Még az első év novemberében négy hét betegszabadságot kér, amelyet orvosi bizonyítvánnyal is támogat.

31 1873. január 11-én pedig a miniszter megrokkant egészségére való tekintettel állása alól végleg felmenti.

32 Ez annál súlyosabb zavart okoz, mert Henszlmann az 1873-ik évi bécsi világkiállításon mint kiküldött szakbiztos működvén, és így hosszú ideig távol lévén, az ügyek intézéséből egy időre teljesen kiesik. Szerencsére hamarosan találnak megfelelő személyt Geduly Ferenc személyében. Őt Trefort Ágoston miniszter 1873 februárjában nevezi ki, mégpedig nem az előadó segédjének, hanem új állást teremtvén a Bizottság „titkára"ként. Feladata sokkal komolyabb és felelősségteljesebb mint Erdyé volt. Ezt a kinevezési okmány a következőkben foglalja össze: „teendője lészen az eléforduló összes fogalmazványokat elkészíteni s azokat a rendes előadó láttamozása mellett Méltóságod (Szalay Ágoston) jóváhagyása alá bocsátani, azok lctisztázásáról és kiadmányozásáról gondoskodni, a szükséges iktató kiadó és lajstrom könyveket vezetni, az irat-, rajz- és tervtárat rendben tartani s a rendes előadót távol-