Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Jelentések - Entz Géza: Az Országos Műemléki Felügyelőség falképrestaurálási munkái 1967-68

AZ ORSZÁGOS MŰEMLÉKI FELÜGYELŐSÉG FALKÉPRESTAURÁLÁSI MUNKÁI 1967 1968 Az Országos Műemlékbizottság 1966. december 9-én tartott tanácskozása megvizsgálta a festészeti és szobrászati helyreállítások helyzetét, és igen fontos döntéseket hozott, amelyek lehetővé teszik a restaurálások ez elmaradott ágainak egészséges továbbfejlesztését. A Bizottság határozatának megfelelően két főirányban indult el a súlyos helyzetben levő festészeti és szobrászati anyag megmentése érdekében kifejtendő tevékenység. Egyrészt lehetőséget kellett találni arra, hogy a Képzőművészeti Főiskolán a restaurátor-szak erőteljesen kiépíthető legyen, másrészt meg kellett találni annak a módját, hogy az új restaurátorképzés előkészítése alatt is lényeges előrehaladást érjünk el az effektív restaurálásban. A Kéjjzőművészeti Főiskolán a kibővített restaurátor tanszék programját, céljait és főbb elvi és gyakorlati szempontjait az illetékes szakemberek bevonásával határoztuk meg. A festőrestaurátor szakon már 1967 őszén az új elképzeléseknek megfelelően indult el a képzés. 1968 októberében pedig a fa- és kőszobrász restaurátor-szakok is megindultak s ezáltal az új tanszék működése teljessé válik. Az 5 éves képzés tananyagát úgy állítottuk össze, hogy a műemléki és múzeumi szempontoknak egyaránt megfeleljen, és a szükséges tudást, gyakorlatot a hallgatók korszerű színvonalon sajátítsák el. Bár az igazi eredmények még csak évek múlva fognak mutatkozni, a korszerű restaurátorképzés ez aránylag rövid időn belül történt megindítását igen jelentősnek kell tartanunk. 1967 — 68 folyamán a Felügyelőség falképrestaurálási lehetőségei is számottevően nőttek. Sajnos a saját restaurátor-részleg létszámának lényegesebb növelésére nem kerülhetett sor (jelenleg 2 restaurátorral és 2 betanított segédmunkással rendelkezünk). Ennek ellenére a szóban forgó időszakban jó eredményeket értünk el. Első helyen kell kiemelnünk a nógrádsápi r. k. templom középkori (XIV— XV. századi) falfestményeinek feltárását és konzerválását. Az eddig ismert szentélyfreskókon kívül (Golgota, Köpenyes Madonna és szentek) a diadalíven egy nagyon finoman festett férfiszent képe bukkant fel, a diadalív fölött pedig az utolsó ítélet nagyszabású kompozíciója. A kutatás beigazolta, hogy eredetileg a hajó nagy része is alakos festéssel volt borítva. Ezekből a déli falon Krisztus keresztelése, az északi falon egy apostolsorozat töredéke és Szent Apollónia vértanúsága, valamint egy újabb keresztrefeszítés jelenetének maradványai váltak láthatókká. Ugyanekkor a hajófal megfelelő részein finoman festett felszentelési keresztek is előkerültek. Az újonnan felfedezett nógrádsápi falképek jelentősen emelik e nagyon bájos falusi gótikus épület művészi megjelenését és lényegesen hozzájárulnak középkori gótikus falképfestészetünk magas színvonalához. Ugyancsak elkészült a pápóci r. k. négykaréjos kápolna földszinti keresztboltozatának festett díszítése. A vastag mészréteg alól majdnem épen került elő a bordák és pillérfők színes festése. A zárókő helyén talált rozetta, valamint a színek összeállítása arra vall, hogy ez a festés XVII. századi, és rokon a csempeszkopácsi templom 1658-i falfestésével. Három ovális barokk médaillon díszíti a soproni Szentlélek u. 7. sz. ház I. emeleti homlokzatát. A vallási tárgyú, friss színezésű képek helyreállításuk után kitűnően illeszkednek be az építészeti keretbe és szerencsésen emelik a homlokzat művészi színvonalát. Végre sort tudtunk keríteni az egri székesegyház XII. századi főszentélyén levő festésmaradványok konzerválására is. Az eredetileg figurális gótikus falkép töredékei még ebben az állapotban is fogalmat adnak az épület e része hajdani megjelenéséről. 1968-ban újra rögzíteni kellett az egri vár középkori kaputornyán levő Estei Hyppolit-címer vakolatát is. Ugyancsak 1968-ban került sor a csempeszkopácsi r. k. templom külső és a vonyarcvashegyi Szent Mihály-kápolna belső festésének feltárására és konzerválására. Csempeszkopácson a főpárkány mértani díszítése rekonstruálható, a falfelület többi részein csak csekély maradványok jelzik a régi ornamentális díszítést. Ugyanilyen jellegű a Szent Mihály-kápolna szentélybelsejének festése is. A megtalált 1622-es évszám bizonyítja, hogy a XVII. században a török által meg nem szállt területen nem hiányzott a falfestés igénye. így ezzel a lelettel ismét szaporodott XVII. századi falusi festésünk eddig szerény állaga. A kőszegi városház homlokzata festett medaillonjainak, valamint a szentendrei Blago veszten szka templom oldalbejárata fölötti festett szentképnek a helyreállítása, a soproni Szentlélek u. 7. sz. házzal kapcsolatos restaurálási feladatnak felel meg. E munkák az illető épületek helyreállításának szerves tartozékai.