Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Mendele Ferenc: Hollókő műemléki védelme

lifiő. kép. Hollókő—Ófalu beépítése az 1950-es évek elején nemzetség szállásterületének egyik központja volt, a várhoz közeli községek egyikében sem mutatható ki a városias fejlődés csírája sem, és a ma meglevő település középkori eredetére és a kontinuitásra is egyértelműen csak a falu XV. századra datált és erősen átalakított r. k. templomautal.

4 A településre vonatkozó adatok feltűnő módon a vár lerombolása utánról datálódnak. 1715-ben még csak három magyar háztartást írtak össze Hollókőn, 1720-ban pedig már nemesi községként szerepelt. A XVIII. század elejétől a Forgáchok a község földesurai. Az 1782. évi Münosmejer-féle felmérési rajz

5 alapján a település nagyságára, beépítésére (egyutcás, soros beépítésű falu), a telkek és házak számára, valamint kapcsolatára is következtethetünk (362. kép). A község fejlődésének első szakasza a XIX. század közepével zárulhatott, mert az 1855-ben készült falutérkép" szerint az útmenti, soros beépítésű település keleti és nyugati határa lényegében a második világháború végéig megmaradt (363. kép). A zárt, sűrűn beépített falu az 1909-es nagy tűzvészt követő újjáépítéskor tágul ki nyugati irányban, nagyjából a mai Orgona utcáig. A két világháború között alakul ki 366. kép. Hollókői lakóház - és csoportos telek — az 1909. évi tűzvész előtt (Néprajzi Múzeum. F. 9795. Sebestyén Oy. 1909. évi felvétele)