Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Levárdy Ferenc: A litéri román kapuzat

352. kéj). A Szent .Jakab-oszlop fejezete rikába fogott, háromujjú levelekkel dúsított díszítés jellemző motívuma a középpontból indított, gyémántszemes és a bordás keretre visszabukó háromujjú levél. Az ornamens széltében ismert a XIII. század második felében. Egyik legjellegzetesebb példányát a bourgesi St. Etienne (XIII. sz. 3. negyede) díszítőelemei között találjuk meg. Hasonló hozzá a tullni ossarium XIII. század közepére keltezhető ornamense, s bizonyos értelemben (gyémántszemek nélkül) a jáki templom egyik szalagja. Kissé szabadabb fogalmazásban a pannonhalmi templom egyik északi árkádpillérének 1220 k. faragott konzolán, a bécsi Kiesentoron (XIII. sz. 2. negyede), a trebici kapuzaton (XIII. sz. közepe) találjuk meg, de előfordul Leridában, Königslutterben, a loches-i Saint-Aurs-ban, a michaelsteini káptalanteremben, Bambergben stb.

28 (351. kép). A motívum a felsőrajnai keverékstílus burgundi ösztönzésfí formáira utal. A lombard palmettából kialakult északfrancia változat Burgundia építészetéből, részben az ebrachi ciszterciták közvetítésével juthatott el Bambergen, Esztergomon át, esetleg más — eddig még nem ismert — közvetlen utakon a XIII. század második felének magyar építészeti gyakorlatába.'falán a vértesszentkereszti ásatás eredményeinek sokat ígérő publikálása 353. kép. A keleti oroszlános oszlop fejezete (nyugat felő adja meg a végső választ az egyes motívumok gon dos elemzése során a kor magyar épületplasztiktjának értelmezéséhez. Vértesszentkereszt feltételezett közvetítése érzi dik a nyugati béllet középső oszlopának fejezeté is. A levélkaréjok erős árnyékhatásra számító k mélyítése, a levelek szépen ritmizált felépítése vértesszentkereszti szélfújta levelekre emlékezte amelyeket a hasonló lébényi és horpácsi díszítmt nyekkel együtt Bourges XII. századi faragva nyaival hozott kapcsolatba a magyar román ko monográfusa

29 (352. kép). Vértesszentkeresztre utal a nyugati oroszlánc oszlop fejezetének szobordísze is. A XIII. SZclZíl derekára jellemző sárkányábrázolás a temploi kapujában bizonyosan az apotropeumok biroda mába tartozik, démonriasztó, az ősellenség távo tartását célzó jellege elhelyezéséből is világc (353 — 354. kép). A vértesszentkereszti mintaképe Gerevich az olaszos, lombardiai típus képviselt jenek tartja, s a XII. századra keltezi.

30 Mindkí állítása revízióra szorul. A harmincas évek magyg művészettörténete szívesen keltezte korábbi időki építészeti emlékeinket, s nem egyszer csúszott ,,filius ante patrem" buktatóiba. Agerevichi kons' rukció italianizmusa is óvatosságra int. Bizonyt olaszos utalásokat bőven találunk franciás alaj