Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Román András: Gondolatok a budapesti városkép alakulásáról

GONDOLATOK A BUDAPESTI VÁROSKÉP ALAKULÁSÁRÓL Egy település városképét úgy veszi örökségül minden generáció, akár műemlékeit. A városkép történeti kialakulása rég befejeződött, ahogy a műemlék is kész épületként áll előttünk. Persze változik ez is, az is, az élet nem ér véget a kialakulással. Hiába áll a műemlék, bontakozott ki a városkép, törvényszerűen fejlődnie, alakulnia kell állandóan. Az átalakítás, a helyreállítás, a továbbépítés változtatja a műemléket; az építőtevékenység, az avult elemek pótlása, új építészeti gondolatok valóraváltása formálja, alakítgatja a már kész városképet. Talán nem sántít az összehasonlítás abból a szempontból sem, hogy mindkettőnél építészeti ízlés, hozzáértés kell ahhoz, hogy az új ne legyen a meglevő kárára; kiegészítse, s ne szétfeszítse azt; szépségét kiemelje, mintsem háttérbe szorítsa. Ha pedig a beavatkozás túlságosan nagyarányú, az új mennyiségileg is túlsúlyba jut, akkor valami minőségileg is más áll előttünk, ami lehet szép és korszerű, de nem műemlék többé. Elvileg ugyanígy vagyunk a városképpel — elvileg, mert ekkora átépítésre meglevő városaink esetében eddig még nem került sor, s feltehetően jó ideig nem is fog sor kerülni. Következésképp városaink történetileg kialakult képét egységes műemléki értékként is felfoghatjuk. A műemlékvédelemben világszerte egyre jobban előtérbe kerül az együttesek megóvása, a város vagy városrész méretű konzerválás. Tizenhárom védett műemléki belvárosunk közül többnek megindult a rekonstrukciója, a városkép intézményes védelméről pedig még azoknál is történt gondoskodás, melyek helyreállítása alig-alig, vagy egyáltalán nem kezdődött meg. Nehéz lenne azonban azt állítani, hogy Debrecen, Kecskemét vagy Magyaróvár, Baja, Gyöngyös és sok más városunk, legfőképpen pedig Budapest városképének alakulásához — fejlődéséhez vagy hanyatlásához — ne lenne köze a műemlékvédelemnek. Pedig nincs legalábbis jogilag nincs. A budai Vár és Várnegyed látványa a Duna-partról (mert a Várnegyed műemlékileg komplexen védett): műemléki kérdés; Pest panorámája a Halászbástyáról: nem az. önmagában ez nem lenne hiba. Bár meggyőződésem, hogy pl. a szegedi városkép is van olyan védendő, mint a tizenhárom legtöbbje, nem okvetlenül kell azt műemléki szervek feladatává tenni. Kétségtelen, hogy minden település mindenkori illetékesei csak javítani akarják a városképet, nem pedig rontani. Szándékukat legtöbbször valóra tudják váltani, néha nem. Hibának, veszélynek csupán azt vélem, ha a jószándékot nincs szabály, ami helyes mederben tartsa, s a vele együtt szükséges hozzáértésnek, építészeti ízlésnek mércéje, kontrollja lenne. Nem akarom a Hivatalt, a Szabályzatot fetisizálni, mégis tartok tőle, hogy tervszerű, tudatos korszakunkban a spontaneitást itt sem helyes szabadjára ereszteni. Sajnos a rendezési tervek is csak korlátozott gátjai az ösztönösségnek. Kevés esetet tudok, amikor az ad hoc építési elképzeléssel szemben az előre tervezett valósult meg, s egyet sem, mikor az eltérést számonkérés követte volna. Nincs jelen keretek között lehetőségem arra, hogy településeink városképének alakulását általánosságban vagy éppen részletesen elemezzem. Nem is példaként, csak azért foglalkozom Budapesttel, mert ez a város a legfontosabb, a legféltetebb, a legismertebb valamennyi között. S a legszebb is. Tisztázni kell mindenekelőtt, mit értünk Budapest városképén. A várossal foglalkozó kitűnő művek

1 elemzik ugyan ezt, de csak részben definiálják, mit értenek rajta. Az évek óta készülő, de hatályba még nem léptetett Országos Építésügyi Szabályzat szerint: „Városkép ... a település térbeli egészének, vagy egy részének képszerű (vizuális) megjelenése." [110. § (1) bek. j Arról, hogy a ,, . . . vagy egy rész" megfogalmazásba mi illik, vonatkoztatható-e az a település minden részére, vagy csak egyesekre, a szabályzattervezet nem intézkedik.

2 Véleményem szerint városképi elemnek azok az épületek, építmények, domborzati elemek, zöldterületek, utca és téralakzatok minősülnek, melyek a város fő nézeteiből látszanak. De mi értendő fő nézeteken? Azok a pontok, ahol a város lakóinak többsége megfordul, melyeket a városba látogató idegenek leginkább felkeresnek. Készei ezért a városképnek a főútvonalak, a fontosabb terek, az idegenforgalmilag sűrűn látogatott helyek, valamint a belváros, a city képe. Nem az viszont a csak helyi jelentőségű lakónegyedeké, továbbá a peremkerületeké, iparterületeké stb. Konkrétra fordítva a szót: a budapesti városképnek része a Duna-part,