Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Levárdy Ferenc: A litéri román kapuzat

A LITERI KOMÁN KAPUZAT A kapuzat építészeti program, amelyen az egész épület esztétikai koncepciója tükröződik. Gazdag faragott díszével, vagy egyszerűbb szerkezeti formáival árulója annak az építőközösségnek, amely a kapun át megnyíló épületet megfogalmazta és kivitelezte. A templom oszlopfőin, lábazatain, zárókövein megnyilatkozó plasztikai törekvések sűrítve jelentkeznek a propagatív jellegű bejáraton, amely rendszerint az épületen foglalkoztatott kőfaragók mesterműveként feltette a koronát az építési folyamatra. A külföldi szakirodalomban klasszikus értékű tanulmányok foglalkoztak az egyes művészeti területek kapuzatépítési problémáival, s nem egy kiváló- tanulmányt ismerünk, amely egy kapuzaton keresztül mutatja be egy-egy épület alapvető építészettörténeti problematikáját. A magyar irodalomból csupán Dercsényi Dezsőnek az esztergomi Porta Speciosáról írt — finom építészettörténeti, technikatörténeti, ikonográfiái elemzésekre épülő tanulmányára hivatkoznék, amely a tragikusan elpusztult román Szent Adalbert-székesegyház utolsó tanúját szólaltatta meg komplex, sok irányú vizsgálattal, s — pars pro toto —• az egész építményre érvényes következtetési lehetőségeket is nyitott. A pannonhalmi porta speciosán, a legutóbbi műemléki helyreállítás során végzett megfigyelések igazolása szerint, a XIII. századi templomépítés minden periódusa visszatükröződik, sőt még a templom barokk-kori felújítása is jól felismerhető nyomokat hagyott rajta. Az a tiszta szerkezetiség, amely a templombei-őben megnyilvánul, s még az oszlopfejezetek ornamentális konstrukcióján is elárulja a cisztercita iskolázottságéi mesterek kezenyomát, határozott vonásokkal rajzolódik ki a visszafogott díszítésű, festői fényárnyék-játékot biztosító oszlopszerkezeten, s kiforrott, esztétikai szempontból is átgondolt építészeti rendszerén. A jáki kapuzat nem csak a lényegesen egyszerűbb templombelső értelmezéséhez ad termékeny szempontokat, hanem a tatárjárás után újrainduló magvai' templomépítésre, az építkezések munkaszervezetére, a kor egyre inkább kifelé forduló, látványosságra törekvő egyházi szemléletére, a hatalomra törő nemzetségek hatalmi reprezentációjára is ráirányítja a kutató figyelmét. Tanulmányunkban csupán a literi templom töredékes kapuzatával foglalkozunk. A kapuzat igényes plasztikai kialakítása, a magyar kapuzatépítés történetében elfoglalt kiemelkedő helyzete mindenképpen indokolttá teszi, hogy ne csupán egy egyszerű leírással tegyük hozzáférhetővé a magyar románika kutatói számára, hanem részletes elemzéssel kíséreljük meg köveinek megszólaltatását. Az épület építészettörténeti kutatása, vizsgálata még nem történt meg, legutóbbi tatarozása során csupán kapuzatára figyelt fel középkori művészetkutatásunk. Reméljük, hogy az igényes építészeti programot megvalósító kapuépítmény ismertetése, elemzése alapot ad az egész épület megkutatásához. Addig is, amíg az épület középkori voltának kiderítése bekövetkezik, beszéljen a rész az egész helyett. Liter közstíg első említésével a veszprémi káptalan 1082-es (hamis) birtokösszeíró levelében találkozunk, líszerint az egyháznak Lynther faluban négy jobbágya van, akik földjeiket és erdeiket közösen birtokolják.

1 A község még 1290-ban és a, veszprémi káptalan birtokában van. 1237-ben Regnoldus veszprémi ispán szolgáltat igazságot Kemecha de Lytur, Hipolitus et Keselev/ de Saar libertinusainak, akiket uraik a veszprémi egyházra hagytak.

2 1265-ben a fehérvári és veszprémi káptalan közötti peres ügyben a király által kinevezett bírák közt literi nemesek is szerepelnek.

3 1274-ben a Rátótiak gyulakeszi beiktatása során történik említés Lvnter-i Gergelyről.'

1 13!)4-ben Liter birtoklásával kapcsolatban Vylak-i Balázst és Pétert emlegetik okleveleink.

5 1488-tól kezdve a Literi, Essegvári, Palásthy, Kenessey, Benda családok birtokolják a falut.

0 Az előrenyomuló törökök elpusztítják a község környékét, maga a falu is ,,pusztahely" 1557-ben, 1588-ban azonban újra lakott helyként emlegetik. A török idők elmúltával 1732-ben új telepesek szállják meg az elpusztult falu határát. A templom legelső említésével 1472-ben találkozunk, ekkor újra szentelték a Szent Kereszt tiszteletére a veszprémi káptalan birtokában levő község templomát." 1582-ből azt olvassuk, hogy egytornyú, Szent Jakab apostol tiszteletére szentelt temploma elhagyottan áll, a török pusztítás tarolta le a községet, a plébánia udvarát.

8 Összegezve az írásos emlékek által szolgáltatott anyagot, megállapíthatjuk, hogy a község már a XI. században létezett, minden bizonnyal temp-